#2 | 6. fejezet ~ I love You

- És szerinted most mégis mit tegyünk? - kérdezi a kelleténél hangosabban Louis a szintén dühös Harrytől.
- Fiúk, nyugi! Louis, nézz rám légyszíves! - szólok Neki, mire felém fordul.
Két tenyerem közé veszem az arcát és úgy beszélek hozzá.
- Nyugalom! Mély levegő! Oké? - kérdezem és látom rajta, hogy tényleg megnyugodott. - Én most elmegyek Selena után ti pedig felléptek és ha gondoljátok akkor utána vissza jöttök a szállodába! Így jó lesz?
- Igen! Amint végeztünk megyek! Addig is vigyázz magadra! - mosolyog rám.
Még mindig ugyanúgy hat rám ez a mosoly, mint egy hónapja. Valamint az érzéseim sem változtak. Ezt bizton állíthatom!
Végigsimítom tenyerem az arcán, majd leengedem. Ő pedig nyom egy puszit az arcomra, mire picit elpirulok.
- Harry! Figyelj, nem tudom mi történt közetetek Sel-lel, de ő valóban nagyon szeret téged! Különben mért tett volna olyat amivel a saját egészségének is ártott csak azért , hogy elfelejtsen? De te meg sem hallgattad igaz? Gondolom. Ismerlek, Harry! Kérlek hallgass a szívedre! - néztem Harry-re, majd végül Louis-ra és távoztam.

- Selena! - rontottam be a lakosztályomba.
Sel a kanapén ült fagyit evett és valami spanyol szappanoperát nézett. Szemei kicsit vörösek voltak és le sem tudta volna tagadni, hogy sírt.
- Selllll! - bújtam hozzá. - Úgy sajnálom! Tudod, Harry hirtelen haragú, elsőre nem gondol végig csak cselekszik és utána viszont nagyon megbánja. És most is így lesz! Hidd el! Én tudom, hogy szeret téged! - mosolyogtam rá, de ő rám sem nézett.
- Megtennél valamit a kedvemért? - suttogta.
- Mit?
- Gyere velem haza! Holnap! Egy nappal előbb! - fordult felém.
Láttam rajta, hogy komolyan ezt szeretné. És bár nem szívesen hagyom itt Louis-t, tudom, hogy Selnek most szüksége van rám.
- Rendben! Ha valóban ezt szeretnéd! - sóhajtottam, majd rá mosolyogtam. - Mit szólnál, ha tartanánk egy pizsi partit? - vigyorogtam.
- Most nincs kedvem, inkább lefekszem aludni! - mondta, majd felállt és elment a szobába.
Azt hiszem ma én alszok a kanapén. De nem is bántam, hogy őszinte legyek.
Pár perc múlva halk kopogást hallottam.
- Szia! - mosolygott rám Louis.
- Gyors voltál! - vigyorogtam rá.
- Nem én! A taxi! - kacsintott rám. - Bejöhetek?
- Ja, igen, persze, bocsi! - mosolygtam.
- Sel? - kérdezte, mikor leült a kanapéra.
- Azt mondta elmegy aludni, de szerintem a plafont bámulja és gondolkozik! - sóhajtottam.
- Harry is tuti ezt csinálja, de szerintem ő a párnájába temeti a fejét! - most egyszerre sóhajtottunk.
- Pedig azt hittem ez egy szép este lesz... - hajtottam le a fejem.
- Még lehet az!
Felnéztám rá, nem értettem mire céloz, de ő csak féloldalasan mosolygott.
- Mire gondolsz? - értetlenkedtem.
Kopogtak az ajtón.
- Majd én nyitom! - állt fel Louis. - Köszönöm szépen! A visszajárót tartsa meg nyugodtan! - mondta az ajtóban álló férfinak.
- Köszönöm, szép estét! - távozott a férfi.
Lou megfordult és egy hatalmas pizza volt a kezében. Felnevettem.
- Látod már is jobb a kedved! Tudtam én, hogy ez kell! - vigyorgott. - De van még egy meglepim!
- Mi az? - csillant fel a szemem.
Louis elment a konyhába egy szó nélkül. Egy késsel a kezében tért vissza.
Valószínüleg kicsit ijedten nézhettem rá, mert elnevette magát.
- Nyugi, nem akarlak bántani! - adta a kezembe a kést. - Meg tennéd, hogy felvágod rendesen, míg hozok innivalót?
- Persze! - mosolyogtam rá.
Fel nyitottam a pizzás doboz tetejét és könnybe lábadt a szemem.
A pizza közepén egy i love you feliratú papír volt.
- Hát a hűtőben csak tej volt, úgyhogy azt kell innunk! - jelenti ki Louis.
Én viszont meg sem mozdulok. Csak bámulom a papírt. A saját kezével írta.
És én is így érzek. De most mi legyen félek egy újabb csalódástól. Tudom, hagy az előző eset nem az Ő hibája volt. Dehát akkor meg min gondolkodom? Louis szeret és én is őt! Ennyi, ez a lényeg!
Érzem, ahogy besüpped mellettem a kanapé.
- And I need you here with me now! Cause you've got that one thing! - énekli a One Thing-ben levő szólójának egy részét.
Mikor befejezi megölelem, ő pedig - az ölelés megszakítása nélkül - beleültet az ölébe.
- Elhúzódik kicsit, hogy a szemembe nézhessen és kimondja hangosan is.
- Szeretlek! - suttogja, halkan és komolyan.
- Én is! - vallomba és mélyen a szemébe nézek.
Louis közelebb hajol finoman megcsókol, majd egymásénak döntve homlokunkat bámuljuk egymás szemét.

~Író~
Soha többet nem engedem el - gondolják egyszerre mindketten ugyanazt.