2012. április 14., szombat

3. fejezet

Sziasztok itt a harmadik fejezet, igazából nem annyira izgalmas, mert még nem indult be a történet. Izgalmak úgy az ötödik, hatodik fejezettől kezdődnek. De remélem, azért ez is elnyeri a tetszéseteket. :)

Ja, igen! Mielőtt elfejejteném: Köszönetnyilvánítás következik:
1. Nagyon szépen köszönöm a több, mint 5000 kattintást, és a 7 rendszeres olvasót.
2. Valamint köszönöm a Tetszik-eket és a kommmente(ke)t!
3. Nagyon hálás vagyok érte, hogy miután újra kezdtem a történetet sokan velem tartottatok és mások is csatlakoztak! :)

Jó olvasást!
Puszi: Eszti;)

U.i.: bocsi a fejezetkben megtalálható (helyesírási-, szóismétlési)hibákért! :)
       +!! Tina házáról a fotókat a Képek oldalon találjátok :) !!


3. fejezet ~ A 'Számos' Játék








Miután beengedtük Louis-t, vagy Lewis-t, igazából nem is tudom melyik, de mindegy is. Hát igen még magamnak sem merem beismerni, de ez a srác szimpatikus nekem, nagyon is…de nem szabad, hogy beleszeressek vagy ilyesmi, hisz’ ő egy sztár! Én, pedig teljesen meg vagyok elégedve az átlagos kis életemmel. Igen, lehet, hogy nagy házam van és személyzetem, és ez épp nem mondható valami nagyon átlagosnak, de akkor is. Azt azért tisztázzuk, hogy én nem vagyok egy elkényesztetett kis fruska. Nem szoktam menőzni azzal, hogy mekkora házam van, meg ilyenek. De visszatérve Hazza haverjára, először is nem is ismerem, másodszor, pedig nem hiszem, hogy egyáltalán tetszenék neki…
Úristen, Tina! Állj le! – róttam magam gondolatban. Fölösleges ilyen semmiségeken gondolkozni!
Épp a nappaliban ültünk. Sel kérdezgette a fiúkat a bandájukról, meg magukról. Az igazság az, hogy én meg nem hallottam róluk. ezek szerint Magyarországon nem annyira híresek, valamint az itt eltöltött, elmúlt két hónap alatt nem igazán volt rádiót hallgatni meg tv-t nézni. Munkát kerestem, amit szerencsére találtam is. Úgy pár napja kaptam egy felkérést BRAVO magazintól, ami abból állt, hogy sztárokról kell képeket készítenem az újság számára. Fél évre szól az egész munka, és azt gondoltam: „miért ne? Hisz’ kezdetnek jó lenne!” Így tegnap elmentem a szerkesztőségbe és aláírtam a szerződést. Megtudtam, hogy az első fotózás egy híres brit bandával fog készülni, a One Direction-nel. Tehát Harry is ott lesz és megismerem a többi fiút is ezen a Tomlinson gyereken kívül. De erről az egészről egyenlőre csak én tudok. Még nem volt alkalmam megosztani Sel-el.

- Hozok valami kaját, meg piát! – álltam fel. – Selena! Segítenél? – mosolyogtam barátnőmre.

- Persze, menjünk! – mondta, majd elindultunk a konyhába.

Harry-re mosolyogtam, mire bólintott, hogy nem lesz gond. Viszont arra a tengerkék szemű srácra nem mertem rá nézni, féltem, hogy megint úgy leblokkolok, mint az előbb az ajtóban.
Gyorsan megráztam a fejem, majd elindultam a konyhába, Sel után.

- Olyan csendben voltál ott bent. Valami gond van? – nézett rám aggodva.

- Nem semmi! Tényleg! Teljesen jól vagyok, csak gondolkodtam!

- Ahaaa…Louis-on mi? – húzogatta szemöldökét vigyorogva.


Tehát Louis, és nem Lewis.

- Igen… - sütöttem le szemeimet.

- Tetszik neked, igaz? – mosolygott kedvesen.

- Hát lehet, vagyis nem tudom…

- Oké – mondta, majd megölelt.

- Amúgy el akartam valamit mondani…csak jött Harry és ezt négyszemközt szerettem volna megbeszélni veled.

- Féljek? – ült fel a pultra.

- Nem…igazából arról van szó, hogy kaptam munkát. – mondtam, mire felsikoltott. – Sss! – fogtam be a száját.

- Bocsi, csak annyira örülök! Na és hol? Tánc vagy fotózás?

- Fotózás, a BRAVO magazinnál. Fél éves munka. És első körben rögtön beledobtak a mély vízbe!

- Miért kit fotózol? Csak nem a JLS-t?? - csillant fel a szeme.

Selenáról tudni kell, hogy él, hal a JLS-ért, egyszerűen imádja őket.

- Nem! A One Direction-nel… - suttogtam.

- Úristen! Ez tök jó! Mondjuk el nekik! – indult meg kifelé.

- Két dolog! Egy: kajáért jöttünk, úgyhogy azzal kéne vissza menni; kettő: nem mondjuk el nekik! Kérlek, Sel! Azt akarom, hogy akkor tudják meg mikor besétálnak a stúdióba és nem most!

- Rendben! Lakat a számon! – vigyorgott, majd felkapott egy csipszes zacskót és a Haribo-t. Én meg visszakullogtam mögötte.

- Szerintem ez jó ötlet! Játszunk olyat! Ezekből mindig hülyeség szokott kijönni! – vigyorgott Harry.

- Nekem oké! – mondta Louis. - Bár még soha nem játszottam ilyet! Te mit szólsz, Tina? – mosolygott rám, mire megfordult körülöttem a világ. Azok a gyönyörű szemek! *-*
Megint megráztam a fejem, bár nem mintha segített volna.

- Mihez? – kérdeztem vissza.
- Hogy számosat játszunk! – válaszolt a barátnőm, miközben a táskájából elővett egy füzetet és egy tollat.
- Tőlem játszhatunk! De valakinek el kéne magyarázni Louis-nak, hogy mi ez! – mosolyogtam.

- Majd én! – mondta Harry, majd barátjához fordult. – Szóval mondanod kell lányneveket, maximum ötöt és azt Selena leírja teljesen más sorrendben, mint ahogy te mondtad és mondani kell jó és rossz dolgokat, például romantikus séta és tehén szar lapátolás. De van egy szabály! A smárolásnak mindenképpen bent kell lenni. Majd miután elmondtad a jó vagy a rossz dolgot…amúgy egyszer egyiket, egyszer a másikat kell mondani…akkor mondasz egy számot, mondjuk azt mondod, hogy smárolás és a kettes, akkor ha a kettes szám mellett mondjuk Tina van akkor az jön ki, hogy Tina fogsz smárolni, de persze ezt nem kell megtenned. És miközben a jó és rossz cselekvéseket és a számokat mondod az író, aki most Selena lesz, pókerarccal jegyzeteli, és a végén felolvassa. Érthető volt? – kérdezte Harry, Louis pedig értetlen arcot vágott. – Megmutatjuk pés akkor meg fogod érteni! – mondta Hazza, majd felém fordult. – Te mutatod be! – mondta, ellenkezést nem tűrő hangon, mire megforgattam a szemem és Selenára néztem.

- Mondhatod!

- Jó akkor legyen a két itt ülő fiú…Justin Bieber a hecc kedvéért, és mondjuk…Aston a JLS-ből! – soroltam a neveket. Az utolsó hallatán Sel felvont szemöldökkel nézett rám. – Most mi van?! Szerintem ő a leghelyesebb négyük közül!

- Oké! – vonta meg a vállát. – Cselekvések? Először egy rosszat mondj!

- Ööö…akkor legyen a tehénszar lapátolás és menjen a ketteshez.

- Essünk túl a smároláson!

- Okés, hármas. Aztán egy roszz, mondjuk tonhal evés az első, és romantikus séta a négyeshez.

- Rendben. Szóval…Harry-vel fogsz tonhalat enni, justin Bieber-rel tehén szart lapátolni, Aston-nal romantikus sétára menni és Louis-val smárolni. – fejezte be, én meg lefagytam az utolsó hallatán. De aztán Selena és Harry elröhögték magukat, tőlem viszont csak egy gyenge vigyorra telt. – Louis, érted? – kérdezte barátnőm, mire a srác bólintott. – Akkor te jössz! Mondj négy lánynevet!

- Oké…akkor ti ketten, Cheryl Cole, és Harry.

- De ő nem lány! - nevetett Selena.

- Tudom! – mosolygott Louis.

- Te tudod! Oké, mivel Tina az előbb már mondott cselekvéseket, ezért neked ezen már nem kell gondolkoznod. Szóval, tonhal evés?

- Egyes.

- Tehén szar lapátolás?

- Hármas.

- Romantikus séta?

- Négyes.

- Smárolás?

- Kettes.

- Okés…Cheryl Cole-val fogysz tehén szart lapátolni, Harry-vel romantikus sétára menni, velem tonhalat enni és Tinával smárolni…ismét.

Úristen, ezt nem hiszem el! Neki is ez jött ki! MI LESZ MÉG ITT?!

2012. április 9., hétfő

2. fejezet

Sziasztok! Jó olvasást a második fejezethez! Várom a véleményeteket! :)

    Puszi: Eszti;)


    2. fejezet ~ Tina



    ~Louis~
    - Harry, az isten áldjon meg, miért járkálsz itt fel és alá tíz perce? – kérdeztem idegesen legjobb barátomat, aki már lassan az agyamra ment.

    - Szerinted elmenjek hozzá? – nézett rám tanácstalan fejjel.

    - Elmondanád, hogy mégis kiről beszélsz?


    - Tudod, az unokatesóm Tina itt lakik Londonnak ezen a részén lakik… - kezdett bele miközben egy újabb doboz kipakolásával bajlódott.

    Hát igen két srác, új lakás…ráadásul fiúk vagyunk...érted?! Nem vagyunk mi lányok, hogy itt, mint valami háziasszonyok pakolásszunk…legalábbis én, mivel Harry már az ötödik doboznál tartott, míg én az elsőnél.

    - Egyáltalán miért félsz oda menni? – érdeklődtem, mire felsóhajt, lehuppant mellém a kanapéra és mesélni kezdett.

    - Mikor kicsik voltunk a szomszédban laktak… Tina amúgy szintén 18 éves…és hét éves korunkban elköltöztek Magyarországra. Amikor búcsúra került volna sor nem voltam hajlandó elköszönni tőlük, sőt még a szobámba is bezárkóztam. Nagyon mérges voltam Tinára pedig nem is az ő hibája volt, de akkor még azt hittem. Miután elmentek már első nap nagyon éreztem a hiányát, mivel előtte legjobb barátok voltunk, amellett, hogy unokatesók is. És most vissza költözött…félek, hogy most ő mérges rám és látni sem akar, ezért nem merek oda menni. – fejezte be én pedig átkaroltam a vállát.

    - Minden rendben lesz, nyugi! Szerintem menj el hozzá és beszéljétek meg. – ajánlottam.

    - Talán igazad van… - sóhajtott fel újra.

    - Lehetne egy kérdésem?

    - Persze, mondd csak.

    - Jó csaj? – húztam fel a szemöldököm huncutul mosolyogva, mire Harry pofon vágott. – Naaa… - simogattam az arcom, és eljátszottam, hogy sírok.

    - Ne haragudj, Louis! Nem is volt olyan erős!- nézett rám boci szemekkel és megölelt.

    - Jajj, Harry! Hát, hogy tudnék rád haragudni te kis cukorpofa! – nyomtam egy puszit az arcára heccből, mire mindkettőnkből kitört a röhögés.

    - Te nagyon őrült vagy! – vigyorgott rám.

    - Tudom! – dobtam hátra a hajam. – Na, de hagyd a dobozokat, menj a csajhoz!

    - Okés! – mondta. – Várj…mit szólnál, ha fogadnánk?

    - Miben? – mostanában egyre többet fogadtunk, de a legtöbbet én nyertem, úgyhogy meg sem ijedtem a kérdés hallatán.

    - Fogadjunk, hogyha meglátod Tinát…le fogsz blokkolni! – vigyorgott rám.

    - Chh…egy lány sem volt még ilyen hatással rám, és nem is lesz!

    - Hát jó…majd meglátjuk! Na mentem, csá! – köszönt el, majd kiviharzott az ajtón.

    Unottan szétterültem a kanapén, tudtam, hogy ez a délután egy kínszenvedés lesz. Senki nem ér ma rá, Niall és Zayn hazament erre az egy hétre - amit megkaptunk szünetre, a költözések miatt -, Liam, pedig a barátnőjével tölti szabadidejét. Egyedül én unom halálra magam ezen az istenverte délutánon.

    *=2 óra múlva=*

    Még mindig a kanapén feküdtem, mint két órája, csak azzal az egy eltéréssel, hogy aludtam. És persze, hogy most szólal meg a telefonom.

    - Hallóó?.. – nyöszörögtem bele a készülékbe.

    - Csak nem felébresztettelek, Lou?

    - De…mi akarsz Eleanor? – semmi kedvem nem volt, pont hozzá.

    - Találkozni…meg kéne beszélnünk ezt a dolgot…

    - Felejtsd el! – mondtam, majd kinyomtam a hívást.

    Alig tettem le a telefonom az asztalra megint megszólalt.

    - Mi van már? – nyöszörögtem bele újra.

    - Gyere ide!

    - Mégis hova Harry? Nem vagyok gondolatolvasó! Elmondanád legalább a címet?

    - Hű, de morci valaki! Itt vagyok a mi utcánkba, a 12-es házat keresd!

    - Jól van, megyek!

    - Okés, na szia! – mondta, majd kinyomta.

    Nagy nehezen feltápászkodtam, majd elcsoszogtam az ajtóig. Mikor már léptem volna ki, akkor jutott eszembe, hogy talán egy gatyát azért felvehetnék.
    Elmásztam a bőröndömig, kivettem belőle egy farmert, egy csíkos pólót és egy szürke sapkát.
    Belenéztem gyorsan a tükörbe, megigazítottam a hajam, majd beültem a kocsiba. Igen tudom, hogy lusta vagyok, hisz’ pár házzal kéne csak arrébb sétálnom, de most keltem!
    Mikor odaértem megnyomtam a kapucsengőt.

    - Ki az? – hallottam meg Harry hangját.

    - Superman! – szóltam bele  nem valami nagy lelkesedéssel.

    - Gyere! – mondta, majd kinyílott előttem a kapu…

    - Fú…bassza meg! – csúszott ki a számon, mikor megláttam a hatalmas házat.

    Ez elmenne egy kisebb kastélynak. Biztos egy elkényeztetett kis fruska lakik itt. Lehet, hogy nem kellett volna ide jönnöm.

    De a véleményem azonnal megváltozott, mikor – a kopogásom után – ajtót nyitó lánnyal szembe találtam magam.
    Teljesen földbe gyökerezett a lábam, ahogy gyönyörű barna szemeibe néztem. Vörös haja kisebb hullámokban omlott vállaira. egyszerűen nem tudtam elszakítani róla a tekintetem, egyszerűen elképesztően szép volt, ahogy a napfényben megcsillant a szeme…

    - Cső, haver! – köszönt Harry. eddig észre sem vettem, hogy itt van…

    - Szia! – motyogtam, végre barátomra nézve, majd megköszörültem a torkom és mosolyt erőltettem az arcomra és normálhangon megszólaltam. – Mármint, szia!

    - Tina, ő itt a barátom, Louis! – mutatott rám.

    Ez nem lehet Ő Tina…elvesztettem a fogadást. De egyáltalán nem tudott érdekelni, minden gondolatom most a lány körül forgott…nem tudom mi ütött belém…

    - Louis, ő, pedig itt Tina, az unokatesóm! – folytatta Harry, rám nézve, majd kacsintott egyet jelezvén, hogy ő nyert.

    - Szia! Tina Anderson – mutatkozott be, kezet nyújtva felém, félénken.

    - Louis Tomlinson – mondtam, majd ahelyett, hogy kezet ráztam volna vele, finoman kézen csókoltam.

    Elpirult a tettemre és még én sem ismertem magamra. ennél már csak az volt jobb, mikor pillantásom találkozott Harry figyelmeztető tekintetével. Ennek nem biztos, hogy jó vége lesz, viszont mentségemre legyen, hogy én magam sem tudom mit művelek.

    - Selena Grey, de hívj csak Sel-nek! – ugrott elém egy sötét barna hajú energiabomba.

    - Louis Tomlinson, de hívj csak Lou-nak, vagy Louis-nak! – vigyorogtam, de vele csak kezet ráztam. – Örülök, hogy megismerhettelek titeket! – mosolyogtam Tinára, amit ő viszonzott.

    Vajon mi lesz még itt?!

    Húsvét


    Pascoa1_large

      Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Minden Drága Olvasómnak És Szeretteinek! :)

      (a fejezet vagy délután, vagy este várható :) )