- Szóval…mit szólnál, ha újra kezdenénk? – kérdezi Louis reménykedve.
- Figyel Louis, ez nekem így túl gyors. Ne érts félre, majd’ kirobbanok az örömtől, hogy kibékültünk meg minden, de időre egy kevés időre lenne szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat!
- Rendben, teljesen megértelek. – mosolyog rám, majd megöleljük egymást.
- Na, ki kér pizzát? – ront be az ajtón Harry.
- Valaki pizzát mondott? – tér vissza Logan-től Niall, mire felkuncogok.
- Hol vannak a többiek? – érdeklődik Zayn. – Már mint a BTR-esek akiket kerestetek.
- Ja, ők visszamentek a szobájukba, viszonylag maguknál vannak. Na és Logan?
- Ott bent van – mutatatok a szoba ajtajára.
- Oké. Vigyük át a többiekhez.
~*.*~
- Jó reggelt, hercegnő! – köszön valaki, minek következtében leesek a kanapéról?!
Hol a francban vagyok? Ja igen. A fiúknál maradtam este. Azt hiszem, amíg átvitték Logan-t bealudtam.
Feltornázom magam ülő helyzetbe, majd megpróbálom rendesen kinyitni a szemem. Nem sok sikerrel, mivel pont a szemembe süt a nap. Harry, pedig elkezd nevetni, mire én térden vágom.
- Jól van na, bocsi, de olyan vicces voltál! – vigyorog.
- Mi ez palacsinta illat? – ront ki szobájából Niall.
Hogy lehet valaki mindig éhes? Ráadásul ahhoz képest, hogy egész nap eszik nem látszik meg rajta. Jó neki.
- Már képzelődik is… - jegyzi meg Harry. – Csatlakozz valami kaja fan klubhoz a facebookon…
- Képzeld el, hogy már megtettem! És egyáltalán nem képzelődök, csak megjósolom, hogy mit fogok enni reggelire. – nyújtja ki a nyelvét Harry-re, majd leül egy bár székre.
- Mit szólnátok, ha kellemes ébresztést kapnának a fiúk? – húzza gonosz mosolyra a száját Harry.
- Oké!
- Felőlem – rántom meg a vállam.
- Rendben. Niall kapja Liam-et, Tina Louis-t, én, pedig Zayn-t. – vázolja a tervet Harry.
Halkan nyitom ki Louis szobájának ajtaját.
Gondolom nem véletlenül osztatta ki rám Őt.
Oda osonok Lou ágyához. Már épp ki húznám a feje alól a párnát, mikor elkezd motyogni.Át lépdelek az ágy másik oldalához, amerre fejét fordítja, hogy jobban halljam.Először nem értem, de aztán egyszer már érthetően mondja ki azt az egy szót, amitől megfagyok. Földbe gyökerezik a lábam, és úgy érzem mintha felmelegedne a szívem. Odahajolok és egy apró puszit nyomok a szájára, majd nézem egy kicsit az arcát. Elmosolyodok, majd elhagyom a szobát. Halkan becsukom magam mögött az ajtót. Átvonulok a nappalin és elhagyom a fiúk lakosztályát, aztán amint az enyémbe érek, becsukom az ajtót és hátamat neki támasztva csúszok le a földre.
Képzelődtem talán? Nem hiszem, hisz’ tisztán értettem mit mondott. A nevemet. Az enyémet és nem másét. Az enyémet.
~*.*~
- Tina! – kopog az ajtómon Harry.
- Nyitom! – futok az ajtóhoz, majd szélesre tárom uncsitesóm előtt.
- Kapj fel egy cipőt és gyere velem!
- Hová? – érdeklődöm, miközben bekötöm a cipőmet.
- Vásárolni. Ideje, hogy vegyünk neked egy gyönyörű ruhát! – jelenti be mosolyogva.
- Minek az?
- Egy bálra vagyunk hivatalosak. – feleli nemes egyszerűséggel.
- Miféle bál?... Mi van?
- Egy úgy nevezett Banda bálról van szó. Minden évben megrendezik, és idén a One Direction-t is meghívták. Mindenki hoz magával valakit.
- De engem senki nem hívott. És mi lesz a munkámmal?
- Louis mindjárt kopog az ajtón. Ja, és a munkád véget ért a BTR-nél ugyanis meggyógyult az eredeti fényképészük. – suttogta, majd elment a konyhába.
És láss csodát valaki kopog.
- Szia! – köszönök Louis-nak, mikor kitárom előtte az ajtót.
- Öhm..szia… - dadogja.
Látszik, hogy nagyon izgul, és ez az én helyzetemet sem teszi jobbá.
- Én..öö..szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy..öö..hát, tudod lesz ez a Banda bál – vakarja meg a tarkóját.
- Szívesen elmegyek veled! – küldök bíztató mosolyt a srácnak.
Muszáj volt kisegítenem, mert különben még sokáig itt állunk. de amint kimondtam ezt a három szót megkönnyebbül.
- Szuper! Akkor gondolom a többiekkel együtt megyünk a limuzinnal, de azért eljövök érted! – mosolyog.
- Oké! – mondom, majd miután elmegy – bár háromszor (legalább) visszanézett – becsukom az ajtót.
Nem tudom levasalni magamról a mosolyt. Annyira aranyos volt. És azok a kék szemek…
- Nos, indulhatunk, most, hogy már van partnered? – tér vissza Harry.
- Igen, persze mehetünk!
- Látom, majd’ kicsattansz az örömtől! – nevet.
- Ennyire látszik?
- Hát nem is tudom…orbitális mosoly, plusz kipirult, sugárzó arc. – sorolja, mire én csak vállat rántok. – Na menjünk! – indul el kifele.
- Harry, te kit hozol magaddal? – kíváncsiskodom.
- Meglepi! – kacsint rám, majd elszalad a lépcső felé.
Pont, mint régen, amikor az udvarunkon fogócskáztunk ~ fut át az agyamon. Felszabadultan, és örömmel telve futok lökött unokatesóm után.
