7. fejezet ~ Zavarodottság

~Harry~

Nagyon jó volt a vidámparkban.
Mindig is imádtam ezt helyet, mivel mindig történik legalább egy valakivel valami.
Most például Lou csúszott el egy banánhéjon.
Másrészt viszont most kettesben lehettem Sel-lel és ez jó, mert már rég találkoztunk (tehát volt bepótolni valónk rendesen).

Azóta felnőtt, nőiesebb lett. És annak pedig felettébb örültem, hogy átlag emberként kezelt.
Kicsit viszont összezavarodtam, mivel őt mindig is barátomként tartottam számon, de valami megváltozott ezalatt a pár év alatt amíg nem találkoztunk.

Lehet, hogy kicsit többet érzek iránta, mint puszta barátság? Nem hinném, vagyis lehet, de...nem tudom...



~Louis~

Ez igazából nem tudom, hogy jött össze, de épp nálunk ültünk a nappaliban Tina-val és a Rango-t néztük, érdekesen elhelyezkedve.

Én ültem a kanapén Tina pedig elfeküdt és fejét az ölemben pihentetve nézte a filmet.

Ha őszinte akarok lenni, kimondom: összezavarodtam és gőzöm sincs, hogy most mi van! Olyan gyorsan történt mindez! Jó lenne tudni Ő mit gondol...



~Selena~

Harry...ő szinte minden gondolatom délután óta. Most épp a gyönyörű udvart nézem, mely Tina erkélyéről látható.

Harry, Harry, Harry...ez megy a fejemben folyamatosan. Ha lecsukom a szemem, akkor látom, ahogy vigyirog, ahogy barna, göndör fürtjeit a szél óvatosan lebegteti, mint egy madártollat.

Ezt a gyönyörű illúziót a csengő hangja törte meg.

Rohantam le a lépcsőn, hátha Harry az.

Úristen! Selena állj le! Ő csak egy barát semmi több...elméletileg...

Szélesre tártam az ajtót és nagy "meglepetésemre" egy pizzafutár állt ott. Gyorsan fizettem neki, majd átvettem tőle a pizzát, elköszöntem, bezártam az ajtót és lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t, de egyik műsor sem tudott igazán lekötni, ezért megnyomtam a piros gombot a távirányítón és eldőltem a kanapén, magamra húztam egy vékony takarót és pár perc múlva el is nyomott az álom.



~Harry~

- Átmentem Sel-hez. És elvittem a kulcsod Tina! - kiabáltam a bejárati ajtóból vissza, a lépcső irányába.

- Sss! Louis alszik! - suttogott Tina a bal oldalról, mire követve hangját benéztem a nappaliba.

Louis halkan szuszogott elterülve a kanapén, feje pedig Tina ölében volt. Érdekes, mikor lefeküdni indultam ugyanígy feküdtek, csak unokatestvérem feje volt Lou ölében.

A lány mosolyogva nézte Louis arcát és igazgatta a haját.

- Akkor ti most... - kezdtem bizonytalanul, de Tina értette mire gondolok és bólintott egyet. - Mióta?

- Hát, igazából még nem hivatalos, de tegnap este megbeszéltünk mindent! - válaszolt. - Na, de te menj Sel-hez! Ha egyedül van nem alszik sokáig! - kacsintott rám, én pedig elköszöntem és elindultam.


Miután beléptem a hátsókapun láttam, hogy Sel az erkélyen áll, észre is vette, hogy jövök.
Mikor oda értem letérdeltem, egyik kezem felé emeltem.

- Ó Selena, miért vagy te Selena? - színészkedtem, tudtam, hogy nem szereti, ha a teljes néven szólítják.

- Ó Harold, miért vagy te oly hülye? - vágott vissza, majd mindketten elnevettük magunk.
Bírom ezt a csajt! Jókat lehet vele hülyéskedni!

Úgy döntöttem kiderítem mit gondol rólam.

Egész este agyaltam, mindenre gondolva és arra jutottam, hogy lehet, hogy megpróbálhatnánk ezt a járás dolgot...szerintem. Az már egy más dolog, hogy vajon Ő  mit gondol...

Díj *-*

 OMG! OMG! OMG! *-* *-* Nagyon szépen kö
szönöm! :))) Első díjam és nagyon örülök neki!


Köszönöm Lira-nak ezt a díjat! Nagyon jól esik! Imádlak! ;D <3

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra. | [x]

2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat. | [x]

3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. | [x]

4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (Pl. Hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kevence(i)d és miért stb). | [x]

5. Akinek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják mi vár rájuk. | [x]

Akiknek tovább küldeném:
Liraa
Lindsie
Evelin
Wiwike



Pár infó:
Hogy ismertem meg a fiúkat?  Nem valami nagy sztori, de azért elmesélem, hátha érdekel valakit.:P ;D
Hát az úgy volt, hogy - mint mindennap - fellátogattam a We Heart It -re és tele volt 5 srác képeivel. Őszintén a - nem létező - tököm tele volt azzal, hogy nincs fennt egy normális kép csak ez a pár fiú (xd). Na megnéztem a nevüket, gondoltam kicsit utánuk nézek, hogy miért ilyen nagy számok. Erre találtam pár képet és két perc múlva el is felejtettem őket. De aztán pár nap után már a facebookon az egyik ismerősöm kitette az egyik számukat és belehallgattam. Eleinte nem nagyon nyűgöztek le, de mostanra (szinte) már az életem részei. :) Kicsit felforgatták az életem pl.(amik eszembe jutnak) meglátok egy galambot: KEVIIN!! :DD, kanál: Liam :( :), répa: Louu! :D, cica: Harry! :D, stb....)

Ki a kedvencem? Hát igazából nem azt mondanám, hogy kedvencem, mert az összes az. De van két srác közülük akiket, kb. 5%-kal jobban szeretek, mint a többit. Ők Louis és Harry :)
( Larry Stylinson forever *-* :)) <3 )




U.i.: megjegyezném fennt van a 6. fejezet és kicsit rövidebb, mint a többi. Remélem nem gond :)
és mivel a közvélemény kutatás  alapján sok Harry rajongó van, ezért, ha ezt a blogot befejeztem, akkor belekezdek egy Harry-sbe :)

6. fejezet ~ Vidámpark

A hullámvasútnál álltunk sorba, mikor Louis hirtelen megborzongott mellettem.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Persze...

- Louis!!

- Jól van na, nem nagyon bírom a hullámvasútat...Tudod, fel és le, jobbra, balra, aztán le és fel...

- Mi lenne, ha elmennénk a szellemvasútra, amíg Sel-ék felülnek erre a masinára?

- Oké! - csillant fel Louis szeme.
Így hát - miután szóltunk Harry-éknek - elindultunk a "kísértetházba".

Egyszer csak Lou eltűnt mellőlem. Néztem jobbra, balra, de sehol sem láttam.

- Itt vagyok!.. - nyöszörgött a földön fekve.

- Úristen! Jól vagy, Lou? - ijedtem meg.

- Persze, csak elcsúsztam egy banánhéjon! - nevetett, miközben segítettem neki feltápászkodni.

- Fogadok, csak te vagy ilyen szerencsétlen, hogy elesel ezen... - kuncogtam, mire bevágta a durcit. - Bocsika, tudod, hogy nem gondoltam komolyan! - csináltam úgy, mint aki mindjárt elsirja magát.

- Tina, csak hülyéskedtem! Ugye, most nem fogsz sírni? - nézett rám félve, mire én elnevettem magam.

- Ez nem volt szép tőled!

- Jól van na, sajnálom! - mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, mire elvörösödött.
Na jó, lehet, hogy ezt nem kellett volna...

- Gyere! - húzott be Louis egy két személyes vasúti, tetőtlen guruló kocsi feleségbe, miután megvette a jegyeket.

Természetesen ellenkezett, hogy majd visszafizessem neki, de én nem hagyom magam.

- Louis...

- Igeen? - vigyorgott rám.

- Valamit nem mondtam el...

- Igen? Mit?

- Hát, én elég félős vagyok...

Ez előbb is eszembe juthatott volna, de eddig jó ötletnek tűnt...És különben is, így legalább kettesben lehetek Louis-val.
~ Tina! ~ szóltam magamra.
Lou csak egy haver, nem lehet több. De van ez a különleges érzés, ami körbe vesz, ha a közelemben van, vagy, ha csak meglátom, már akkor is.

- Ne aggódj! Superman bácsi megvéd! - kacsintott rám, megzavarva előbbi gondolatmenetemet.

- Tényleg! Itt ül mellettem egy szuperhős. Miért is félnék? - ironizáltam.

- Na látod! - nevezett, majd a következő pillanatban elindult a menet. Én pedig jó erősen belekaroltam Louisba, aki szabadon maradt kezemet megfogta. Én erre a mozdulatára elpirultam, de ő ezt nem láthatta, mivel már sötétben haladtunk.

~Selena~
Nagyon jól éreztem magam Harry-vel, kifejezetten jó társaság. Örülök neki, hogy nem szállt a fejébe ez a sztárság. Teljesen olyan, mint egy átlag ember és nekem mindig is az marad.

Miután vége lett a menetnek elindultunk Tináék után a szellemvasúthoz.

Pont akkor jöttek ki, amikor oda értünk. Egymásba karolva, nagyokat nevetve közeledtek felénk. Ez a jelenet megmosolyogtatott. Nagyon rég hallottam már Tinát ilyen őszintén nevetni.