Sziasztok, íme itt a negyedik fejezet! :)
Jó olvasást! :)
Puszi: Eszti;) xx
"From The Moment I Met You Everything Changed" (Stand Up)
Sóhajtva csuktam be az ajtót a fiúk után, a búcsúzást követően.
- Láttam ám, hogy Louis-val hosszabban öleltétek egymást! – kacsintott rám Sel.
- Persze, persze… - hagytam rá.
- Na, jó hagyjuk a témát! Inkább beszéljünk arról a BRAVO-s felkérésről, és ne hagyj ki semmit!
- Rendben! – mosolyogtam rá, és elkezdtem mesélni…
*=Másnap reggel=*
- Láttam ám, hogy Louis-val hosszabban öleltétek egymást! – kacsintott rám Sel.
- Persze, persze… - hagytam rá.
- Na, jó hagyjuk a témát! Inkább beszéljünk arról a BRAVO-s felkérésről, és ne hagyj ki semmit!
- Rendben! – mosolyogtam rá, és elkezdtem mesélni…
*=Másnap reggel=*
„Elég nyűgös leszek ma...” – gondoltam magamban mikor csendesen kiléptem a szobámból, nehogy Sel felébredjen.
Nem tudtam aludni…éjfélig beszélgettünk mindenféléről, aztán még ébren voltam talán kettőig, most pedig (reggel) négy óra két perc van. Na és vajon miért virrasztottam?! Hát persze, hogy Louis miatt…ő is szóba került az este folyamán és Sel szerint, ha tetszem neki – ami barátnőm megállapítása szerint eléggé valószínű -, akkor jelentkezni fog. Őszintén a szívem reménykedett benn, de az eszem mást gondolt. Nem tudom, melyikre hallgassak…
Közben leértem a konyhába , ahol öntöttem magamnak egy kis narancs levet és bedugtam a gofri sütőt.
Már az ötödik gofrit csináltam mikor megszólalt a kapucsengő. Gyorsan lenyomtam nehogy felébressze Selena-t.
- Igen? – szóltam bele, bár tudtam ki az.
- Én vagyok! – válaszolt vissza én pedig kinyitottam a kaput. A következő pillanatban már az ajtómon kopogott.
Szélesre kitártam az ajtót előtte. És hirtelen az eszembe villant Louis. Mit is akarok én tőle, hisz nekem van – bár még nem hivatalosan – barátom. Annyira lefoglalt tegnap. hogy el is feledkeztem Avan – ről.
Beljebb lépett majd megölelt.
- Hiányoztál! – súgta a fülembe, rajtam pedig jól eső borzongás futott végig, ahogy megéreztem leheletét a nyakamon.
- Te is… - mosolyogtam rá, mikor elhúzódtunk és már csak egymás kezét fogtuk.
- Csak nem gofri csinálsz? – csillant fel a szeme, majd vigyorogva a konyha felé húztam.
- Kérsz? – néztem rá. – Jó, tudom, hülye kérdés! – forgattam meg a szemem, majd tettem egy tányérra neki két darabot.
Majd megszokott módon az órára néztem, és akkor esett le…
- Avan, ugye tudod, hogy hajnali öt óra van?!
- Persze, hogy tudom! – nyelt le egy újabb falatot. Értetlenül néztem rá, mire ő belekezdett a magyarázatába. – Öhm…lássuk csak, miért is vagyok itt ilyen korán…talán azért, mert a barátnőm kiírta twitter-re, hogy idézem: „alvás nuku + unalom..:/”. – mosolygott rám.
- Ezt el is felejtettem… - vallottam be.
- A lényeg, hogy itt vagyok nem?! Vagy esetleg lecseréltél az elmúlt három napban, mikor nem találkoztunk? – ölelt meg, majd mikor elhúzódtunk elvigyorodott.
- Hülye vagy! – forgattam meg a szemem.
- Na, és mesélj miről maradtam le? – érdeklődött.
- Hát lássuk csak, kaptam munkát és Harry meglátogatott.
- A munkához gratulálok, ügyi vagy! - ölelt meg újra. – Ami pedig ezt a Harry gyereket illeti…várj, ő nem az uncsitesód?
- De, úgyhogy semmi aggódni valód nincs! – vigyorogtam.
Hatkor már a kanapén ültünk és beszélgettünk. Közben átöltöztem a piszimből egy melegítőre és egy pólóra.
Tisztában voltam vele, hogy Selena tíz előtt nem fog felkelni, ezért az ő reggelijét, majd frissen csinálom meg.
A következő pillanatban megszólalt a csengő. Megint rohantam lenyomni.
- Igen?
- Szia, Tina, Harry vagyok!
- Gyere! – mondtam, majd kinyitottam neki a kaput.
- Avan, jön Harry! Bemutatnálak neki, ha nem gond!
- Dehogy, már úgyis megszerettem, volna ismerni! – mosolygott rám, majd gyorsan megcsókolt.
Kopogtak az ajtón én pedig ajtót nyitottam Harrynek…és Louis-nak?!
- Sziasztok! – motyogtam, majd megöleltem Harry-t.
Kicsit érdekes lett volna, ha Louis-t is megölelem, úgyhogy nem tettem, csak intettem neki, ő pedig mosolyt erőltetett az arcára tettem láttán.
- Szia, Harry vagyok! Azt hiszem még nem találkoztunk! – mosolygott Harry Avan-re.
- Helló, Avan vagyok. Én viszont már sokat hallottam rólad! – rázott kezet kedvesen Harry-vel barátom.
- Remélem csak jót! – vigyorgott Harry. – Ő itt a haverom Louis! – mutatott a csukott ajtó előtt álló barátjára, aki láthatóan kicsit feszengve érezte magát.
- Szia! Avan Jogia vagyok… - nyújtotta kezét Louis felé.
- Louis Tomlinson…
Ezt a hülye helyzetet…basszus!
- Ezek szerint, te nem rokon vagy! – folytatta barátom.
- Nem…de szerintem menjünk beszélgetni inkább a nappaliba! – mutattam a helység felé, mire mindenki helyet foglalt az említett szobában.
- Szóval Avan, te honnan ismered az unokatestvéremet? – kérdezte Harry.
- Nekem is nagy szenvedélyem a fotózás, mint Tinának, és a közeli parkban ütköztünk össze, szó szerint, mivel ugyan a felé a virág felé mentünk és mivel mindketten a képre koncentráltunk és mikor leguggoltam Tina átesett rajtam… - itt felnevettünk mind a hárman Louis-t kivéve, aki csak egy mosolyt erőltetett magára újra.
- És akkor ti most barátok vagytok, vagy mi? – érdeklődött tovább Harry kedvesen.
- Hát nem egészen…tudod, Avan a… - kezdtem bele.
- A pasija vagyok – mosolygott Harry-re, majd átkarolta a vállam.
Én pedig szemem sarkából Louis-ra néztem, hogy lássam a reakcióját…
Nem tudtam aludni…éjfélig beszélgettünk mindenféléről, aztán még ébren voltam talán kettőig, most pedig (reggel) négy óra két perc van. Na és vajon miért virrasztottam?! Hát persze, hogy Louis miatt…ő is szóba került az este folyamán és Sel szerint, ha tetszem neki – ami barátnőm megállapítása szerint eléggé valószínű -, akkor jelentkezni fog. Őszintén a szívem reménykedett benn, de az eszem mást gondolt. Nem tudom, melyikre hallgassak…
Közben leértem a konyhába , ahol öntöttem magamnak egy kis narancs levet és bedugtam a gofri sütőt.
Már az ötödik gofrit csináltam mikor megszólalt a kapucsengő. Gyorsan lenyomtam nehogy felébressze Selena-t.
- Igen? – szóltam bele, bár tudtam ki az.
- Én vagyok! – válaszolt vissza én pedig kinyitottam a kaput. A következő pillanatban már az ajtómon kopogott.
Szélesre kitártam az ajtót előtte. És hirtelen az eszembe villant Louis. Mit is akarok én tőle, hisz nekem van – bár még nem hivatalosan – barátom. Annyira lefoglalt tegnap. hogy el is feledkeztem Avan – ről.
Beljebb lépett majd megölelt.
- Hiányoztál! – súgta a fülembe, rajtam pedig jól eső borzongás futott végig, ahogy megéreztem leheletét a nyakamon.
- Te is… - mosolyogtam rá, mikor elhúzódtunk és már csak egymás kezét fogtuk.
- Csak nem gofri csinálsz? – csillant fel a szeme, majd vigyorogva a konyha felé húztam.
- Kérsz? – néztem rá. – Jó, tudom, hülye kérdés! – forgattam meg a szemem, majd tettem egy tányérra neki két darabot.
Majd megszokott módon az órára néztem, és akkor esett le…
- Avan, ugye tudod, hogy hajnali öt óra van?!
- Persze, hogy tudom! – nyelt le egy újabb falatot. Értetlenül néztem rá, mire ő belekezdett a magyarázatába. – Öhm…lássuk csak, miért is vagyok itt ilyen korán…talán azért, mert a barátnőm kiírta twitter-re, hogy idézem: „alvás nuku + unalom..:/”. – mosolygott rám.
- Ezt el is felejtettem… - vallottam be.
- A lényeg, hogy itt vagyok nem?! Vagy esetleg lecseréltél az elmúlt három napban, mikor nem találkoztunk? – ölelt meg, majd mikor elhúzódtunk elvigyorodott.
- Hülye vagy! – forgattam meg a szemem.
- Na, és mesélj miről maradtam le? – érdeklődött.
- Hát lássuk csak, kaptam munkát és Harry meglátogatott.
- A munkához gratulálok, ügyi vagy! - ölelt meg újra. – Ami pedig ezt a Harry gyereket illeti…várj, ő nem az uncsitesód?
- De, úgyhogy semmi aggódni valód nincs! – vigyorogtam.
Hatkor már a kanapén ültünk és beszélgettünk. Közben átöltöztem a piszimből egy melegítőre és egy pólóra.
Tisztában voltam vele, hogy Selena tíz előtt nem fog felkelni, ezért az ő reggelijét, majd frissen csinálom meg.
A következő pillanatban megszólalt a csengő. Megint rohantam lenyomni.
- Igen?
- Szia, Tina, Harry vagyok!
- Gyere! – mondtam, majd kinyitottam neki a kaput.
- Avan, jön Harry! Bemutatnálak neki, ha nem gond!
- Dehogy, már úgyis megszerettem, volna ismerni! – mosolygott rám, majd gyorsan megcsókolt.
Kopogtak az ajtón én pedig ajtót nyitottam Harrynek…és Louis-nak?!
- Sziasztok! – motyogtam, majd megöleltem Harry-t.
Kicsit érdekes lett volna, ha Louis-t is megölelem, úgyhogy nem tettem, csak intettem neki, ő pedig mosolyt erőltetett az arcára tettem láttán.
- Szia, Harry vagyok! Azt hiszem még nem találkoztunk! – mosolygott Harry Avan-re.
- Helló, Avan vagyok. Én viszont már sokat hallottam rólad! – rázott kezet kedvesen Harry-vel barátom.
- Remélem csak jót! – vigyorgott Harry. – Ő itt a haverom Louis! – mutatott a csukott ajtó előtt álló barátjára, aki láthatóan kicsit feszengve érezte magát.
- Szia! Avan Jogia vagyok… - nyújtotta kezét Louis felé.
- Louis Tomlinson…
Ezt a hülye helyzetet…basszus!
- Ezek szerint, te nem rokon vagy! – folytatta barátom.
- Nem…de szerintem menjünk beszélgetni inkább a nappaliba! – mutattam a helység felé, mire mindenki helyet foglalt az említett szobában.
- Szóval Avan, te honnan ismered az unokatestvéremet? – kérdezte Harry.
- Nekem is nagy szenvedélyem a fotózás, mint Tinának, és a közeli parkban ütköztünk össze, szó szerint, mivel ugyan a felé a virág felé mentünk és mivel mindketten a képre koncentráltunk és mikor leguggoltam Tina átesett rajtam… - itt felnevettünk mind a hárman Louis-t kivéve, aki csak egy mosolyt erőltetett magára újra.
- És akkor ti most barátok vagytok, vagy mi? – érdeklődött tovább Harry kedvesen.
- Hát nem egészen…tudod, Avan a… - kezdtem bele.
- A pasija vagyok – mosolygott Harry-re, majd átkarolta a vállam.
Én pedig szemem sarkából Louis-ra néztem, hogy lássam a reakcióját…
