5. fejezet ~ Mindenre fény derül

Sziasztok itt az 5. feji! :) Jó olvasást :)

U.i.: Köszönöm a 10 rendszeres olvasót és a sok tetsziket + a komikat! *-* :)) <3

Puszi: Eszti;)

~Harry~
Kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy Avan Tina pasija. Erre nem számítottam, őszintén bevallom. Viszont, ahogy látom Louis-t elég rosszul érintette a dolog. Hisz’ neki, mint ahogy tegnap este bevallotta, tetszik az unokatestvérem.

- Mindjárt jövök! – mondtam barátomnak, majd megveregettem a vállát.

Mintha észre sem vette volna, ugyanúgy bámult maga elé a semmibe, mint eddig.

Valamit tennem kell! ~ döntöttem el és elindultam megkeresni Tinát, aki közben kiment a konyhába Avan-nel. Igazából semmi bajom sincs ezzel a gyerekkel, de zavar, hogy ennyire bántja Louis-t a dolog. Viszont ahogy most hallom Tina sem valami boldog, mivel a konyhában üvöltözik, gondolom Avan-nel, mivel Sel még nem kelt fel, Louis, pedig a nappaliban megfagyott.
Tudom, hogy nem szép dolog ilyet tenni, de hallgatóztam.

- Avan! Tudod te milyen messze van Amerika? Ráadásul egy hónapja kaptad ezt a munkát! Miért nem mondtad nekem? Nekem, aki elvileg még a barátnőd! – üvöltözött Tina és ahogy a hangján hallottam nem állhatott messze a sírástól.

- Mi az, hogy elvileg, Tina? Talán szakítasz velem? – üvöltött Avan is.

Legszívesebben bementem volna, hogy felpofozzam azt a hülye gyereket. Miért Tinára haragszik, ha egyszer nem is az ő hibája?!

- Igen…

- Tina, szeretsz te még engem egyáltalán? Vagy szerettél esetleg az elmúlt egy hónapban? Mert, hogy őszinte legyek én nem, de nem akartalak megbántani! Túl gyenge kis lelked van ehhez és ezért nem szakítottam veled. De szeretnéd tudni az igazat? Van már másik barátnőm, úgyhogy ne aggódj nem leszek magányos! De ahogy látom te sem, hisz’ itt van neked az unokatesód meg ez a drága Louis is, akinek elég feltűnően bejössz, és neked is ő! – üvöltött továbbra is.

Na, itt már nem bírtam tovább. Bementem tiszta erőből ököllel orrba vágtam Avan-t.

- Tűnj el innen most azonnal! Értetted? – kiáltottam rá, mire ő bele térdelt a hasamba. A következő pillanatban annyit éreztem, hogy valaki hátra húz és, hogy nagyon fáj a hasam. Aztán Louis hirtelen előttem termett háttal nekem és jó erősen kilökdöste Avan-t a konyhából.

Viszont az a féreg még visszafordult az ajtóból.

- Tudom, hogy nem fogsz elfelejteni Tina, ha Amerikában jársz meglátogathatnál! – mosolygott bájosan. – Ja, igen és én ezerszer jobb vagyok ennél itt! – biccentett hátra Louis felé, aki szépen ököllel arcon vágta, majd tovább lökdöste kifelé a házból.

- Harry! Figyelj, én sajnálom.  – szipogott, tudtam, hogy már nem kell neki sok és elsírja magát. – Nagyon fáj a hasad? – nézett rám könnyes szemmel.

-  Nem olyan vészes! – mosolyogtam óvatosan, mert közben nagyon fájt a hasam.

- Én…annyira sajnálom! – mondta, majd  összecsuklott a földön és sírni kezdett. Valószínűleg észrevehette, hogy hazudtam.

- Tina, gyere menjünk a nappaliba és ülj le egy kicsit! – javasolta Louis, mikor visszatért.

 Átkarolta unokatestvérem vállát és segített felállni neki, majd egymásra mosolyogtak. Lou-ban bízom, ő biztos nem tenne ilyet Tinával, mint amit ez a mocskos tetű tett.

*=1 óra múlva=*
A  Grease-t néztük, a nappali heverőjén ülve. Tina fejét vállamra hajtva, lábát az ágyra felhúzva helyezkedett el, a másik oldalán pedig Louis foglalt helyet szorosan unokatesóm mellett és egymás kezét fogták. Ezen elmosolyodtam.

- Mi van itt? – kérdezte álmosan motyogva, a felénk csoszogó, kék pizsomás lány.

- Jó reggelt Sel! – paskoltam meg magam mellett a szabad helyet.

- Szia, Harry! – nyomott egy puszit az arcomra. – Louis! – intett mosolyogva az említett felé.

- Nos, mit csinálunk ma? – kérdezte Lou.

- Arra gondoltam elmehetnénk estefelé a vidámparkba! Mit szóltok? – néztem körbe a társaságon.

- Pártolom! – lelkesedett Sel.
- Én is! – mosolygott Tina.
- Akkor én is…mármint, ha már így mindenki más is… meg amúgy is szeretem a vidámparkot! – magyarázkodott Louis.

- Hát akkor vidámpark. – csaptam össze a tenyerem.

*=18:12=*
- Csajok! – dörömböltem Tina szobájának ajtaján. – Gyertek már! Nem bálba megyünk!

- Nem, de a vidámparkban lehetnek helyes fiúk és ezért jól kell kinéznünk! – forgatta a szemét Sel, mintha ez olyan alap dolog lenne.


Körülbelül negyedóra múlva oda értünk a vidámparkba. A lányok egyből az édességekhez futottak. Tina talált egy színes nyalókát, amit mindenképpen meg akart szerezni, de hogy a pénztárnál kiderült otthon hagyta a pénztárcáját. Sel természetesen, mint jó barátnő, azonnal megvette neki. És mivel unokatesóm, mint nagy fényképész elhozta az egyik gépét, úgyhogy csináltunk róla egy képet.

Hát jó, bevallom, nem vagyok valami profi fényképész, de legalább lehet látni mennyire örült annak a nyalókának!

Az édességes után a hullámvasutat vettük célba.