7. fejezet ~ Zavarodottság

~Harry~

Nagyon jó volt a vidámparkban.
Mindig is imádtam ezt helyet, mivel mindig történik legalább egy valakivel valami.
Most például Lou csúszott el egy banánhéjon.
Másrészt viszont most kettesben lehettem Sel-lel és ez jó, mert már rég találkoztunk (tehát volt bepótolni valónk rendesen).

Azóta felnőtt, nőiesebb lett. És annak pedig felettébb örültem, hogy átlag emberként kezelt.
Kicsit viszont összezavarodtam, mivel őt mindig is barátomként tartottam számon, de valami megváltozott ezalatt a pár év alatt amíg nem találkoztunk.

Lehet, hogy kicsit többet érzek iránta, mint puszta barátság? Nem hinném, vagyis lehet, de...nem tudom...



~Louis~

Ez igazából nem tudom, hogy jött össze, de épp nálunk ültünk a nappaliban Tina-val és a Rango-t néztük, érdekesen elhelyezkedve.

Én ültem a kanapén Tina pedig elfeküdt és fejét az ölemben pihentetve nézte a filmet.

Ha őszinte akarok lenni, kimondom: összezavarodtam és gőzöm sincs, hogy most mi van! Olyan gyorsan történt mindez! Jó lenne tudni Ő mit gondol...



~Selena~

Harry...ő szinte minden gondolatom délután óta. Most épp a gyönyörű udvart nézem, mely Tina erkélyéről látható.

Harry, Harry, Harry...ez megy a fejemben folyamatosan. Ha lecsukom a szemem, akkor látom, ahogy vigyirog, ahogy barna, göndör fürtjeit a szél óvatosan lebegteti, mint egy madártollat.

Ezt a gyönyörű illúziót a csengő hangja törte meg.

Rohantam le a lépcsőn, hátha Harry az.

Úristen! Selena állj le! Ő csak egy barát semmi több...elméletileg...

Szélesre tártam az ajtót és nagy "meglepetésemre" egy pizzafutár állt ott. Gyorsan fizettem neki, majd átvettem tőle a pizzát, elköszöntem, bezártam az ajtót és lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t, de egyik műsor sem tudott igazán lekötni, ezért megnyomtam a piros gombot a távirányítón és eldőltem a kanapén, magamra húztam egy vékony takarót és pár perc múlva el is nyomott az álom.



~Harry~

- Átmentem Sel-hez. És elvittem a kulcsod Tina! - kiabáltam a bejárati ajtóból vissza, a lépcső irányába.

- Sss! Louis alszik! - suttogott Tina a bal oldalról, mire követve hangját benéztem a nappaliba.

Louis halkan szuszogott elterülve a kanapén, feje pedig Tina ölében volt. Érdekes, mikor lefeküdni indultam ugyanígy feküdtek, csak unokatestvérem feje volt Lou ölében.

A lány mosolyogva nézte Louis arcát és igazgatta a haját.

- Akkor ti most... - kezdtem bizonytalanul, de Tina értette mire gondolok és bólintott egyet. - Mióta?

- Hát, igazából még nem hivatalos, de tegnap este megbeszéltünk mindent! - válaszolt. - Na, de te menj Sel-hez! Ha egyedül van nem alszik sokáig! - kacsintott rám, én pedig elköszöntem és elindultam.


Miután beléptem a hátsókapun láttam, hogy Sel az erkélyen áll, észre is vette, hogy jövök.
Mikor oda értem letérdeltem, egyik kezem felé emeltem.

- Ó Selena, miért vagy te Selena? - színészkedtem, tudtam, hogy nem szereti, ha a teljes néven szólítják.

- Ó Harold, miért vagy te oly hülye? - vágott vissza, majd mindketten elnevettük magunk.
Bírom ezt a csajt! Jókat lehet vele hülyéskedni!

Úgy döntöttem kiderítem mit gondol rólam.

Egész este agyaltam, mindenre gondolva és arra jutottam, hogy lehet, hogy megpróbálhatnánk ezt a járás dolgot...szerintem. Az már egy más dolog, hogy vajon Ő  mit gondol...

Díj *-*

 OMG! OMG! OMG! *-* *-* Nagyon szépen kö
szönöm! :))) Első díjam és nagyon örülök neki!


Köszönöm Lira-nak ezt a díjat! Nagyon jól esik! Imádlak! ;D <3

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra. | [x]

2. Említsd meg annak a jómadárnak a nevét, akitől kaptad a díjat. | [x]

3. Küldd tovább minimum három, kizárólag One Direction fanfictionos blognak. | [x]

4. Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos (Pl. Hol és hogyan ismerted meg őket, ki(k) a kevence(i)d és miért stb). | [x]

5. Akinek tovább küldöd, hagyj egy megjegyzést a blogjukon, hogy tudják mi vár rájuk. | [x]

Akiknek tovább küldeném:
Liraa
Lindsie
Evelin
Wiwike



Pár infó:
Hogy ismertem meg a fiúkat?  Nem valami nagy sztori, de azért elmesélem, hátha érdekel valakit.:P ;D
Hát az úgy volt, hogy - mint mindennap - fellátogattam a We Heart It -re és tele volt 5 srác képeivel. Őszintén a - nem létező - tököm tele volt azzal, hogy nincs fennt egy normális kép csak ez a pár fiú (xd). Na megnéztem a nevüket, gondoltam kicsit utánuk nézek, hogy miért ilyen nagy számok. Erre találtam pár képet és két perc múlva el is felejtettem őket. De aztán pár nap után már a facebookon az egyik ismerősöm kitette az egyik számukat és belehallgattam. Eleinte nem nagyon nyűgöztek le, de mostanra (szinte) már az életem részei. :) Kicsit felforgatták az életem pl.(amik eszembe jutnak) meglátok egy galambot: KEVIIN!! :DD, kanál: Liam :( :), répa: Louu! :D, cica: Harry! :D, stb....)

Ki a kedvencem? Hát igazából nem azt mondanám, hogy kedvencem, mert az összes az. De van két srác közülük akiket, kb. 5%-kal jobban szeretek, mint a többit. Ők Louis és Harry :)
( Larry Stylinson forever *-* :)) <3 )




U.i.: megjegyezném fennt van a 6. fejezet és kicsit rövidebb, mint a többi. Remélem nem gond :)
és mivel a közvélemény kutatás  alapján sok Harry rajongó van, ezért, ha ezt a blogot befejeztem, akkor belekezdek egy Harry-sbe :)

6. fejezet ~ Vidámpark

A hullámvasútnál álltunk sorba, mikor Louis hirtelen megborzongott mellettem.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Persze...

- Louis!!

- Jól van na, nem nagyon bírom a hullámvasútat...Tudod, fel és le, jobbra, balra, aztán le és fel...

- Mi lenne, ha elmennénk a szellemvasútra, amíg Sel-ék felülnek erre a masinára?

- Oké! - csillant fel Louis szeme.
Így hát - miután szóltunk Harry-éknek - elindultunk a "kísértetházba".

Egyszer csak Lou eltűnt mellőlem. Néztem jobbra, balra, de sehol sem láttam.

- Itt vagyok!.. - nyöszörgött a földön fekve.

- Úristen! Jól vagy, Lou? - ijedtem meg.

- Persze, csak elcsúsztam egy banánhéjon! - nevetett, miközben segítettem neki feltápászkodni.

- Fogadok, csak te vagy ilyen szerencsétlen, hogy elesel ezen... - kuncogtam, mire bevágta a durcit. - Bocsika, tudod, hogy nem gondoltam komolyan! - csináltam úgy, mint aki mindjárt elsirja magát.

- Tina, csak hülyéskedtem! Ugye, most nem fogsz sírni? - nézett rám félve, mire én elnevettem magam.

- Ez nem volt szép tőled!

- Jól van na, sajnálom! - mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, mire elvörösödött.
Na jó, lehet, hogy ezt nem kellett volna...

- Gyere! - húzott be Louis egy két személyes vasúti, tetőtlen guruló kocsi feleségbe, miután megvette a jegyeket.

Természetesen ellenkezett, hogy majd visszafizessem neki, de én nem hagyom magam.

- Louis...

- Igeen? - vigyorgott rám.

- Valamit nem mondtam el...

- Igen? Mit?

- Hát, én elég félős vagyok...

Ez előbb is eszembe juthatott volna, de eddig jó ötletnek tűnt...És különben is, így legalább kettesben lehetek Louis-val.
~ Tina! ~ szóltam magamra.
Lou csak egy haver, nem lehet több. De van ez a különleges érzés, ami körbe vesz, ha a közelemben van, vagy, ha csak meglátom, már akkor is.

- Ne aggódj! Superman bácsi megvéd! - kacsintott rám, megzavarva előbbi gondolatmenetemet.

- Tényleg! Itt ül mellettem egy szuperhős. Miért is félnék? - ironizáltam.

- Na látod! - nevezett, majd a következő pillanatban elindult a menet. Én pedig jó erősen belekaroltam Louisba, aki szabadon maradt kezemet megfogta. Én erre a mozdulatára elpirultam, de ő ezt nem láthatta, mivel már sötétben haladtunk.

~Selena~
Nagyon jól éreztem magam Harry-vel, kifejezetten jó társaság. Örülök neki, hogy nem szállt a fejébe ez a sztárság. Teljesen olyan, mint egy átlag ember és nekem mindig is az marad.

Miután vége lett a menetnek elindultunk Tináék után a szellemvasúthoz.

Pont akkor jöttek ki, amikor oda értünk. Egymásba karolva, nagyokat nevetve közeledtek felénk. Ez a jelenet megmosolyogtatott. Nagyon rég hallottam már Tinát ilyen őszintén nevetni.

5. fejezet ~ Mindenre fény derül

Sziasztok itt az 5. feji! :) Jó olvasást :)

U.i.: Köszönöm a 10 rendszeres olvasót és a sok tetsziket + a komikat! *-* :)) <3

Puszi: Eszti;)

~Harry~
Kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy Avan Tina pasija. Erre nem számítottam, őszintén bevallom. Viszont, ahogy látom Louis-t elég rosszul érintette a dolog. Hisz’ neki, mint ahogy tegnap este bevallotta, tetszik az unokatestvérem.

- Mindjárt jövök! – mondtam barátomnak, majd megveregettem a vállát.

Mintha észre sem vette volna, ugyanúgy bámult maga elé a semmibe, mint eddig.

Valamit tennem kell! ~ döntöttem el és elindultam megkeresni Tinát, aki közben kiment a konyhába Avan-nel. Igazából semmi bajom sincs ezzel a gyerekkel, de zavar, hogy ennyire bántja Louis-t a dolog. Viszont ahogy most hallom Tina sem valami boldog, mivel a konyhában üvöltözik, gondolom Avan-nel, mivel Sel még nem kelt fel, Louis, pedig a nappaliban megfagyott.
Tudom, hogy nem szép dolog ilyet tenni, de hallgatóztam.

- Avan! Tudod te milyen messze van Amerika? Ráadásul egy hónapja kaptad ezt a munkát! Miért nem mondtad nekem? Nekem, aki elvileg még a barátnőd! – üvöltözött Tina és ahogy a hangján hallottam nem állhatott messze a sírástól.

- Mi az, hogy elvileg, Tina? Talán szakítasz velem? – üvöltött Avan is.

Legszívesebben bementem volna, hogy felpofozzam azt a hülye gyereket. Miért Tinára haragszik, ha egyszer nem is az ő hibája?!

- Igen…

- Tina, szeretsz te még engem egyáltalán? Vagy szerettél esetleg az elmúlt egy hónapban? Mert, hogy őszinte legyek én nem, de nem akartalak megbántani! Túl gyenge kis lelked van ehhez és ezért nem szakítottam veled. De szeretnéd tudni az igazat? Van már másik barátnőm, úgyhogy ne aggódj nem leszek magányos! De ahogy látom te sem, hisz’ itt van neked az unokatesód meg ez a drága Louis is, akinek elég feltűnően bejössz, és neked is ő! – üvöltött továbbra is.

Na, itt már nem bírtam tovább. Bementem tiszta erőből ököllel orrba vágtam Avan-t.

- Tűnj el innen most azonnal! Értetted? – kiáltottam rá, mire ő bele térdelt a hasamba. A következő pillanatban annyit éreztem, hogy valaki hátra húz és, hogy nagyon fáj a hasam. Aztán Louis hirtelen előttem termett háttal nekem és jó erősen kilökdöste Avan-t a konyhából.

Viszont az a féreg még visszafordult az ajtóból.

- Tudom, hogy nem fogsz elfelejteni Tina, ha Amerikában jársz meglátogathatnál! – mosolygott bájosan. – Ja, igen és én ezerszer jobb vagyok ennél itt! – biccentett hátra Louis felé, aki szépen ököllel arcon vágta, majd tovább lökdöste kifelé a házból.

- Harry! Figyelj, én sajnálom.  – szipogott, tudtam, hogy már nem kell neki sok és elsírja magát. – Nagyon fáj a hasad? – nézett rám könnyes szemmel.

-  Nem olyan vészes! – mosolyogtam óvatosan, mert közben nagyon fájt a hasam.

- Én…annyira sajnálom! – mondta, majd  összecsuklott a földön és sírni kezdett. Valószínűleg észrevehette, hogy hazudtam.

- Tina, gyere menjünk a nappaliba és ülj le egy kicsit! – javasolta Louis, mikor visszatért.

 Átkarolta unokatestvérem vállát és segített felállni neki, majd egymásra mosolyogtak. Lou-ban bízom, ő biztos nem tenne ilyet Tinával, mint amit ez a mocskos tetű tett.

*=1 óra múlva=*
A  Grease-t néztük, a nappali heverőjén ülve. Tina fejét vállamra hajtva, lábát az ágyra felhúzva helyezkedett el, a másik oldalán pedig Louis foglalt helyet szorosan unokatesóm mellett és egymás kezét fogták. Ezen elmosolyodtam.

- Mi van itt? – kérdezte álmosan motyogva, a felénk csoszogó, kék pizsomás lány.

- Jó reggelt Sel! – paskoltam meg magam mellett a szabad helyet.

- Szia, Harry! – nyomott egy puszit az arcomra. – Louis! – intett mosolyogva az említett felé.

- Nos, mit csinálunk ma? – kérdezte Lou.

- Arra gondoltam elmehetnénk estefelé a vidámparkba! Mit szóltok? – néztem körbe a társaságon.

- Pártolom! – lelkesedett Sel.
- Én is! – mosolygott Tina.
- Akkor én is…mármint, ha már így mindenki más is… meg amúgy is szeretem a vidámparkot! – magyarázkodott Louis.

- Hát akkor vidámpark. – csaptam össze a tenyerem.

*=18:12=*
- Csajok! – dörömböltem Tina szobájának ajtaján. – Gyertek már! Nem bálba megyünk!

- Nem, de a vidámparkban lehetnek helyes fiúk és ezért jól kell kinéznünk! – forgatta a szemét Sel, mintha ez olyan alap dolog lenne.


Körülbelül negyedóra múlva oda értünk a vidámparkba. A lányok egyből az édességekhez futottak. Tina talált egy színes nyalókát, amit mindenképpen meg akart szerezni, de hogy a pénztárnál kiderült otthon hagyta a pénztárcáját. Sel természetesen, mint jó barátnő, azonnal megvette neki. És mivel unokatesóm, mint nagy fényképész elhozta az egyik gépét, úgyhogy csináltunk róla egy képet.

Hát jó, bevallom, nem vagyok valami profi fényképész, de legalább lehet látni mennyire örült annak a nyalókának!

Az édességes után a hullámvasutat vettük célba.

4. fejezet ~ Avan



Sziasztok, íme itt a negyedik fejezet! :)
Jó olvasást! :)

Puszi: Eszti;) xx

"From The Moment I Met You Everything Changed" (Stand Up)

 Sóhajtva csuktam be az ajtót a fiúk után, a búcsúzást követően.

- Láttam ám, hogy Louis-val hosszabban öleltétek egymást! – kacsintott rám Sel.

- Persze, persze… - hagytam rá.

- Na, jó hagyjuk a témát! Inkább beszéljünk arról a BRAVO-s felkérésről, és ne hagyj ki semmit!

- Rendben! – mosolyogtam rá, és elkezdtem mesélni…


*=Másnap reggel=*

„Elég nyűgös leszek ma...” – gondoltam magamban mikor csendesen kiléptem a szobámból, nehogy Sel felébredjen.

Nem tudtam aludni…éjfélig beszélgettünk mindenféléről, aztán még ébren voltam talán kettőig, most pedig (reggel) négy óra két perc van. Na és vajon miért virrasztottam?! Hát persze, hogy Louis miatt…ő is szóba került az este folyamán és Sel szerint, ha tetszem neki – ami barátnőm megállapítása szerint eléggé valószínű -, akkor jelentkezni fog. Őszintén a szívem reménykedett benn, de az eszem mást gondolt. Nem tudom, melyikre hallgassak…

Közben leértem a konyhába , ahol öntöttem magamnak egy kis narancs levet és bedugtam a gofri sütőt.
Már az ötödik gofrit csináltam mikor megszólalt a kapucsengő. Gyorsan lenyomtam nehogy felébressze Selena-t.

- Igen? – szóltam bele, bár tudtam ki az.

- Én vagyok! – válaszolt vissza én pedig kinyitottam a kaput. A következő pillanatban már az ajtómon kopogott.

Szélesre kitártam az ajtót előtte. És hirtelen az eszembe villant Louis. Mit is akarok én tőle, hisz nekem van – bár még nem hivatalosan – barátom. Annyira lefoglalt tegnap. hogy el is feledkeztem Avan – ről.
Beljebb lépett majd megölelt.

- Hiányoztál! – súgta a fülembe, rajtam pedig jól eső borzongás futott végig, ahogy megéreztem leheletét a nyakamon.

- Te is… - mosolyogtam rá, mikor elhúzódtunk és már csak egymás kezét fogtuk.

- Csak nem gofri csinálsz? – csillant fel a szeme, majd vigyorogva a konyha felé húztam.

- Kérsz? – néztem rá. – Jó, tudom, hülye kérdés! – forgattam meg a szemem, majd tettem egy tányérra neki két darabot.

Majd megszokott módon az órára néztem, és akkor esett le…

- Avan, ugye tudod, hogy hajnali öt óra van?!

- Persze, hogy tudom! – nyelt le egy újabb falatot. Értetlenül néztem rá, mire ő belekezdett a magyarázatába. – Öhm…lássuk csak, miért is vagyok itt ilyen korán…talán azért, mert a barátnőm kiírta twitter-re, hogy idézem: „alvás nuku + unalom..:/”. – mosolygott rám.

- Ezt el is felejtettem… - vallottam be.

- A lényeg, hogy itt vagyok nem?! Vagy esetleg lecseréltél az elmúlt három napban, mikor nem találkoztunk? – ölelt meg, majd mikor elhúzódtunk elvigyorodott.

- Hülye vagy! – forgattam meg a szemem.

- Na, és mesélj miről maradtam le? – érdeklődött.

- Hát lássuk csak, kaptam munkát és Harry meglátogatott.

- A munkához gratulálok, ügyi vagy!  - ölelt meg újra. – Ami pedig ezt a Harry gyereket illeti…várj, ő nem az uncsitesód?

- De, úgyhogy semmi aggódni valód nincs! – vigyorogtam.

Hatkor már a kanapén ültünk és beszélgettünk. Közben átöltöztem a piszimből egy melegítőre és egy pólóra.
Tisztában voltam vele, hogy Selena tíz előtt nem fog felkelni, ezért az ő reggelijét, majd frissen csinálom meg.
A következő pillanatban megszólalt a csengő. Megint rohantam lenyomni.

- Igen?

- Szia, Tina, Harry vagyok!

- Gyere! – mondtam, majd kinyitottam neki a kaput.

- Avan, jön Harry! Bemutatnálak neki, ha nem gond!

- Dehogy, már úgyis megszerettem, volna ismerni! – mosolygott rám, majd gyorsan megcsókolt.

Kopogtak az ajtón én pedig ajtót nyitottam Harrynek…és Louis-nak?!

- Sziasztok! – motyogtam, majd megöleltem Harry-t.

Kicsit érdekes lett volna, ha Louis-t is megölelem, úgyhogy nem tettem, csak intettem neki, ő pedig mosolyt erőltetett az arcára tettem láttán.

- Szia, Harry vagyok! Azt hiszem még nem találkoztunk! – mosolygott Harry Avan-re.

- Helló, Avan vagyok. Én viszont már sokat hallottam rólad! – rázott kezet kedvesen Harry-vel barátom.

- Remélem csak jót! – vigyorgott Harry. – Ő itt a haverom Louis! – mutatott a csukott ajtó előtt álló barátjára, aki láthatóan kicsit feszengve érezte magát.

- Szia! Avan Jogia vagyok… - nyújtotta kezét Louis felé.

- Louis Tomlinson…

Ezt a hülye helyzetet…basszus!

- Ezek szerint, te nem rokon vagy! – folytatta barátom.

- Nem…de szerintem menjünk beszélgetni inkább a nappaliba! – mutattam a helység felé, mire mindenki helyet foglalt az említett szobában.

- Szóval Avan, te honnan ismered az unokatestvéremet? – kérdezte Harry.

- Nekem is nagy szenvedélyem a fotózás, mint Tinának, és a közeli parkban ütköztünk össze, szó szerint, mivel ugyan a felé a virág felé mentünk és mivel mindketten a képre koncentráltunk és mikor leguggoltam Tina átesett rajtam… - itt felnevettünk mind a hárman Louis-t kivéve, aki csak egy mosolyt erőltetett magára újra.

- És akkor ti most barátok vagytok, vagy mi? – érdeklődött tovább Harry kedvesen.

- Hát nem egészen…tudod, Avan a… - kezdtem bele.

- A pasija vagyok – mosolygott Harry-re, majd átkarolta a vállam.

Én pedig szemem sarkából Louis-ra néztem, hogy lássam a reakcióját…