4. fejezet ~ Avan



Sziasztok, íme itt a negyedik fejezet! :)
Jó olvasást! :)

Puszi: Eszti;) xx

"From The Moment I Met You Everything Changed" (Stand Up)

 Sóhajtva csuktam be az ajtót a fiúk után, a búcsúzást követően.

- Láttam ám, hogy Louis-val hosszabban öleltétek egymást! – kacsintott rám Sel.

- Persze, persze… - hagytam rá.

- Na, jó hagyjuk a témát! Inkább beszéljünk arról a BRAVO-s felkérésről, és ne hagyj ki semmit!

- Rendben! – mosolyogtam rá, és elkezdtem mesélni…


*=Másnap reggel=*

„Elég nyűgös leszek ma...” – gondoltam magamban mikor csendesen kiléptem a szobámból, nehogy Sel felébredjen.

Nem tudtam aludni…éjfélig beszélgettünk mindenféléről, aztán még ébren voltam talán kettőig, most pedig (reggel) négy óra két perc van. Na és vajon miért virrasztottam?! Hát persze, hogy Louis miatt…ő is szóba került az este folyamán és Sel szerint, ha tetszem neki – ami barátnőm megállapítása szerint eléggé valószínű -, akkor jelentkezni fog. Őszintén a szívem reménykedett benn, de az eszem mást gondolt. Nem tudom, melyikre hallgassak…

Közben leértem a konyhába , ahol öntöttem magamnak egy kis narancs levet és bedugtam a gofri sütőt.
Már az ötödik gofrit csináltam mikor megszólalt a kapucsengő. Gyorsan lenyomtam nehogy felébressze Selena-t.

- Igen? – szóltam bele, bár tudtam ki az.

- Én vagyok! – válaszolt vissza én pedig kinyitottam a kaput. A következő pillanatban már az ajtómon kopogott.

Szélesre kitártam az ajtót előtte. És hirtelen az eszembe villant Louis. Mit is akarok én tőle, hisz nekem van – bár még nem hivatalosan – barátom. Annyira lefoglalt tegnap. hogy el is feledkeztem Avan – ről.
Beljebb lépett majd megölelt.

- Hiányoztál! – súgta a fülembe, rajtam pedig jól eső borzongás futott végig, ahogy megéreztem leheletét a nyakamon.

- Te is… - mosolyogtam rá, mikor elhúzódtunk és már csak egymás kezét fogtuk.

- Csak nem gofri csinálsz? – csillant fel a szeme, majd vigyorogva a konyha felé húztam.

- Kérsz? – néztem rá. – Jó, tudom, hülye kérdés! – forgattam meg a szemem, majd tettem egy tányérra neki két darabot.

Majd megszokott módon az órára néztem, és akkor esett le…

- Avan, ugye tudod, hogy hajnali öt óra van?!

- Persze, hogy tudom! – nyelt le egy újabb falatot. Értetlenül néztem rá, mire ő belekezdett a magyarázatába. – Öhm…lássuk csak, miért is vagyok itt ilyen korán…talán azért, mert a barátnőm kiírta twitter-re, hogy idézem: „alvás nuku + unalom..:/”. – mosolygott rám.

- Ezt el is felejtettem… - vallottam be.

- A lényeg, hogy itt vagyok nem?! Vagy esetleg lecseréltél az elmúlt három napban, mikor nem találkoztunk? – ölelt meg, majd mikor elhúzódtunk elvigyorodott.

- Hülye vagy! – forgattam meg a szemem.

- Na, és mesélj miről maradtam le? – érdeklődött.

- Hát lássuk csak, kaptam munkát és Harry meglátogatott.

- A munkához gratulálok, ügyi vagy!  - ölelt meg újra. – Ami pedig ezt a Harry gyereket illeti…várj, ő nem az uncsitesód?

- De, úgyhogy semmi aggódni valód nincs! – vigyorogtam.

Hatkor már a kanapén ültünk és beszélgettünk. Közben átöltöztem a piszimből egy melegítőre és egy pólóra.
Tisztában voltam vele, hogy Selena tíz előtt nem fog felkelni, ezért az ő reggelijét, majd frissen csinálom meg.
A következő pillanatban megszólalt a csengő. Megint rohantam lenyomni.

- Igen?

- Szia, Tina, Harry vagyok!

- Gyere! – mondtam, majd kinyitottam neki a kaput.

- Avan, jön Harry! Bemutatnálak neki, ha nem gond!

- Dehogy, már úgyis megszerettem, volna ismerni! – mosolygott rám, majd gyorsan megcsókolt.

Kopogtak az ajtón én pedig ajtót nyitottam Harrynek…és Louis-nak?!

- Sziasztok! – motyogtam, majd megöleltem Harry-t.

Kicsit érdekes lett volna, ha Louis-t is megölelem, úgyhogy nem tettem, csak intettem neki, ő pedig mosolyt erőltetett az arcára tettem láttán.

- Szia, Harry vagyok! Azt hiszem még nem találkoztunk! – mosolygott Harry Avan-re.

- Helló, Avan vagyok. Én viszont már sokat hallottam rólad! – rázott kezet kedvesen Harry-vel barátom.

- Remélem csak jót! – vigyorgott Harry. – Ő itt a haverom Louis! – mutatott a csukott ajtó előtt álló barátjára, aki láthatóan kicsit feszengve érezte magát.

- Szia! Avan Jogia vagyok… - nyújtotta kezét Louis felé.

- Louis Tomlinson…

Ezt a hülye helyzetet…basszus!

- Ezek szerint, te nem rokon vagy! – folytatta barátom.

- Nem…de szerintem menjünk beszélgetni inkább a nappaliba! – mutattam a helység felé, mire mindenki helyet foglalt az említett szobában.

- Szóval Avan, te honnan ismered az unokatestvéremet? – kérdezte Harry.

- Nekem is nagy szenvedélyem a fotózás, mint Tinának, és a közeli parkban ütköztünk össze, szó szerint, mivel ugyan a felé a virág felé mentünk és mivel mindketten a képre koncentráltunk és mikor leguggoltam Tina átesett rajtam… - itt felnevettünk mind a hárman Louis-t kivéve, aki csak egy mosolyt erőltetett magára újra.

- És akkor ti most barátok vagytok, vagy mi? – érdeklődött tovább Harry kedvesen.

- Hát nem egészen…tudod, Avan a… - kezdtem bele.

- A pasija vagyok – mosolygott Harry-re, majd átkarolta a vállam.

Én pedig szemem sarkából Louis-ra néztem, hogy lássam a reakcióját…

Sziasztok

Ne ijedjetek meg, nem hagyom abba a blogot! :D
Mindössze csak segítséget szeretnék kérni! Nagyon örülnék neki, ha valaki tudna nekem (segíteni) képeket és a blog kinézetét szerkeszteni. Amennyiben valaki szívesen segítségemre lenne, kérem írjon az alábbi e-mail címre: d.eszti09@gmail.com
Előre is nagyon köszönöm! Remélem lesz, aki jelenkezik majd! :)

A fejezet egyébként pénteken várható! :)

Puszi: Eszti;)

3. fejezet

Sziasztok itt a harmadik fejezet, igazából nem annyira izgalmas, mert még nem indult be a történet. Izgalmak úgy az ötödik, hatodik fejezettől kezdődnek. De remélem, azért ez is elnyeri a tetszéseteket. :)

Ja, igen! Mielőtt elfejejteném: Köszönetnyilvánítás következik:
1. Nagyon szépen köszönöm a több, mint 5000 kattintást, és a 7 rendszeres olvasót.
2. Valamint köszönöm a Tetszik-eket és a kommmente(ke)t!
3. Nagyon hálás vagyok érte, hogy miután újra kezdtem a történetet sokan velem tartottatok és mások is csatlakoztak! :)

Jó olvasást!
Puszi: Eszti;)

U.i.: bocsi a fejezetkben megtalálható (helyesírási-, szóismétlési)hibákért! :)
       +!! Tina házáról a fotókat a Képek oldalon találjátok :) !!

3. fejezet ~ A 'Számos' Játék

Miután beengedtük Louis-t, vagy Lewis-t, igazából nem is tudom melyik, de mindegy is. Hát igen még magamnak sem merem beismerni, de ez a srác szimpatikus nekem, nagyon is…de nem szabad, hogy beleszeressek vagy ilyesmi, hisz’ ő egy sztár! Én, pedig teljesen meg vagyok elégedve az átlagos kis életemmel. Igen, lehet, hogy nagy házam van és személyzetem, és ez épp nem mondható valami nagyon átlagosnak, de akkor is. Azt azért tisztázzuk, hogy én nem vagyok egy elkényesztetett kis fruska. Nem szoktam menőzni azzal, hogy mekkora házam van, meg ilyenek. De visszatérve Hazza haverjára, először is nem is ismerem, másodszor, pedig nem hiszem, hogy egyáltalán tetszenék neki…
Úristen, Tina! Állj le! – róttam magam gondolatban. Fölösleges ilyen semmiségeken gondolkozni!
Épp a nappaliban ültünk. Sel kérdezgette a fiúkat a bandájukról, meg magukról. Az igazság az, hogy én meg nem hallottam róluk. ezek szerint Magyarországon nem annyira híresek, valamint az itt eltöltött, elmúlt két hónap alatt nem igazán volt rádiót hallgatni meg tv-t nézni. Munkát kerestem, amit szerencsére találtam is. Úgy pár napja kaptam egy felkérést BRAVO magazintól, ami abból állt, hogy sztárokról kell képeket készítenem az újság számára. Fél évre szól az egész munka, és azt gondoltam: „miért ne? Hisz’ kezdetnek jó lenne!” Így tegnap elmentem a szerkesztőségbe és aláírtam a szerződést. Megtudtam, hogy az első fotózás egy híres brit bandával fog készülni, a One Direction-nel. Tehát Harry is ott lesz és megismerem a többi fiút is ezen a Tomlinson gyereken kívül. De erről az egészről egyenlőre csak én tudok. Még nem volt alkalmam megosztani Sel-el.

- Hozok valami kaját, meg piát! – álltam fel. – Selena! Segítenél? – mosolyogtam barátnőmre.

- Persze, menjünk! – mondta, majd elindultunk a konyhába.

Harry-re mosolyogtam, mire bólintott, hogy nem lesz gond. Viszont arra a tengerkék szemű srácra nem mertem rá nézni, féltem, hogy megint úgy leblokkolok, mint az előbb az ajtóban.
Gyorsan megráztam a fejem, majd elindultam a konyhába, Sel után.

- Olyan csendben voltál ott bent. Valami gond van? – nézett rám aggodva.

- Nem semmi! Tényleg! Teljesen jól vagyok, csak gondolkodtam!

- Ahaaa…Louis-on mi? – húzogatta szemöldökét vigyorogva.

Tehát Louis, és nem Lewis.

- Igen… - sütöttem le szemeimet.

- Tetszik neked, igaz? – mosolygott kedvesen.

- Hát lehet, vagyis nem tudom…

- Oké – mondta, majd megölelt.

- Amúgy el akartam valamit mondani…csak jött Harry és ezt négyszemközt szerettem volna megbeszélni veled.

- Féljek? – ült fel a pultra.

- Nem…igazából arról van szó, hogy kaptam munkát. – mondtam, mire felsikoltott. – Sss! – fogtam be a száját.

- Bocsi, csak annyira örülök! Na és hol? Tánc vagy fotózás?

- Fotózás, a BRAVO magazinnál. Fél éves munka. És első körben rögtön beledobtak a mély vízbe!

- Miért kit fotózol? Csak nem a JLS-t?? - csillant fel a szeme.

Selenáról tudni kell, hogy él, hal a JLS-ért, egyszerűen imádja őket.

- Nem! A One Direction-nel… - suttogtam.

- Úristen! Ez tök jó! Mondjuk el nekik! – indult meg kifelé.

- Két dolog! Egy: kajáért jöttünk, úgyhogy azzal kéne vissza menni; kettő: nem mondjuk el nekik! Kérlek, Sel! Azt akarom, hogy akkor tudják meg mikor besétálnak a stúdióba és nem most!

- Rendben! Lakat a számon! – vigyorgott, majd felkapott egy csipszes zacskót és a Haribo-t. Én meg visszakullogtam mögötte.

- Szerintem ez jó ötlet! Játszunk olyat! Ezekből mindig hülyeség szokott kijönni! – vigyorgott Harry.

- Nekem oké! – mondta Louis. - Bár még soha nem játszottam ilyet! Te mit szólsz, Tina? – mosolygott rám, mire megfordult körülöttem a világ. Azok a gyönyörű szemek! *-*
Megint megráztam a fejem, bár nem mintha segített volna.

- Mihez? – kérdeztem vissza.
- Hogy számosat játszunk! – válaszolt a barátnőm, miközben a táskájából elővett egy füzetet és egy tollat.
- Tőlem játszhatunk! De valakinek el kéne magyarázni Louis-nak, hogy mi ez! – mosolyogtam.

- Majd én! – mondta Harry, majd barátjához fordult. – Szóval mondanod kell lányneveket, maximum ötöt és azt Selena leírja teljesen más sorrendben, mint ahogy te mondtad és mondani kell jó és rossz dolgokat, például romantikus séta és tehén szar lapátolás. De van egy szabály! A smárolásnak mindenképpen bent kell lenni. Majd miután elmondtad a jó vagy a rossz dolgot…amúgy egyszer egyiket, egyszer a másikat kell mondani…akkor mondasz egy számot, mondjuk azt mondod, hogy smárolás és a kettes, akkor ha a kettes szám mellett mondjuk Tina van akkor az jön ki, hogy Tina fogsz smárolni, de persze ezt nem kell megtenned. És miközben a jó és rossz cselekvéseket és a számokat mondod az író, aki most Selena lesz, pókerarccal jegyzeteli, és a végén felolvassa. Érthető volt? – kérdezte Harry, Louis pedig értetlen arcot vágott. – Megmutatjuk pés akkor meg fogod érteni! – mondta Hazza, majd felém fordult. – Te mutatod be! – mondta, ellenkezést nem tűrő hangon, mire megforgattam a szemem és Selenára néztem.

- Mondhatod!

- Jó akkor legyen a két itt ülő fiú…Justin Bieber a hecc kedvéért, és mondjuk…Aston a JLS-ből! – soroltam a neveket. Az utolsó hallatán Sel felvont szemöldökkel nézett rám. – Most mi van?! Szerintem ő a leghelyesebb négyük közül!

- Oké! – vonta meg a vállát. – Cselekvések? Először egy rosszat mondj!

- Ööö…akkor legyen a tehénszar lapátolás és menjen a ketteshez.

- Essünk túl a smároláson!

- Okés, hármas. Aztán egy roszz, mondjuk tonhal evés az első, és romantikus séta a négyeshez.

- Rendben. Szóval…Harry-vel fogsz tonhalat enni, justin Bieber-rel tehén szart lapátolni, Aston-nal romantikus sétára menni és Louis-val smárolni. – fejezte be, én meg lefagytam az utolsó hallatán. De aztán Selena és Harry elröhögték magukat, tőlem viszont csak egy gyenge vigyorra telt. – Louis, érted? – kérdezte barátnőm, mire a srác bólintott. – Akkor te jössz! Mondj négy lánynevet!

- Oké…akkor ti ketten, Cheryl Cole, és Harry.

- De ő nem lány! - nevetett Selena.

- Tudom! – mosolygott Louis.

- Te tudod! Oké, mivel Tina az előbb már mondott cselekvéseket, ezért neked ezen már nem kell gondolkoznod. Szóval, tonhal evés?

- Egyes.

- Tehén szar lapátolás?

- Hármas.

- Romantikus séta?

- Négyes.

- Smárolás?

- Kettes.

- Okés…Cheryl Cole-val fogysz tehén szart lapátolni, Harry-vel romantikus sétára menni, velem tonhalat enni és Tinával smárolni…ismét.

Úristen, ezt nem hiszem el! Neki is ez jött ki! MI LESZ MÉG ITT?!

2. fejezet

Sziasztok! Jó olvasást a második fejezethez! Várom a véleményeteket! :)

Puszi: Eszti;)


2. fejezet ~ Tina

~Louis~
- Harry, az isten áldjon meg, miért járkálsz itt fel és alá tíz perce? – kérdeztem idegesen legjobb barátomat, aki már lassan az agyamra ment.

- Szerinted elmenjek hozzá? – nézett rám tanácstalan fejjel.

- Elmondanád, hogy mégis kiről beszélsz?

- Tudod, az unokatesóm Tina itt lakik Londonnak ezen a részén lakik… - kezdett bele miközben egy újabb doboz kipakolásával bajlódott.

Hát igen két srác, új lakás…ráadásul fiúk vagyunk...érted?! Nem vagyunk mi lányok, hogy itt, mint valami háziasszonyok pakolásszunk…legalábbis én, mivel Harry már az ötödik doboznál tartott, míg én az elsőnél.

- Egyáltalán miért félsz oda menni? – érdeklődtem, mire felsóhajt, lehuppant mellém a kanapéra és mesélni kezdett.

- Mikor kicsik voltunk a szomszédban laktak… Tina amúgy szintén 18 éves…és hét éves korunkban elköltöztek Magyarországra. Amikor búcsúra került volna sor nem voltam hajlandó elköszönni tőlük, sőt még a szobámba is bezárkóztam. Nagyon mérges voltam Tinára pedig nem is az ő hibája volt, de akkor még azt hittem. Miután elmentek már első nap nagyon éreztem a hiányát, mivel előtte legjobb barátok voltunk, amellett, hogy unokatesók is. És most vissza költözött…félek, hogy most ő mérges rám és látni sem akar, ezért nem merek oda menni. – fejezte be én pedig átkaroltam a vállát.

- Minden rendben lesz, nyugi! Szerintem menj el hozzá és beszéljétek meg. – ajánlottam.

- Talán igazad van… - sóhajtott fel újra.

- Lehetne egy kérdésem?

- Persze, mondd csak.

- Jó csaj? – húztam fel a szemöldököm huncutul mosolyogva, mire Harry pofon vágott. – Naaa… - simogattam az arcom, és eljátszottam, hogy sírok.

- Ne haragudj, Louis! Nem is volt olyan erős!- nézett rám boci szemekkel és megölelt.

- Jajj, Harry! Hát, hogy tudnék rád haragudni te kis cukorpofa! – nyomtam egy puszit az arcára heccből, mire mindkettőnkből kitört a röhögés.

- Te nagyon őrült vagy! – vigyorgott rám.

- Tudom! – dobtam hátra a hajam. – Na, de hagyd a dobozokat, menj a csajhoz!

- Okés! – mondta. – Várj…mit szólnál, ha fogadnánk?

- Miben? – mostanában egyre többet fogadtunk, de a legtöbbet én nyertem, úgyhogy meg sem ijedtem a kérdés hallatán.

- Fogadjunk, hogyha meglátod Tinát…le fogsz blokkolni! – vigyorgott rám.

- Chh…egy lány sem volt még ilyen hatással rám, és nem is lesz!

- Hát jó…majd meglátjuk! Na mentem, csá! – köszönt el, majd kiviharzott az ajtón.

Unottan szétterültem a kanapén, tudtam, hogy ez a délután egy kínszenvedés lesz. Senki nem ér ma rá, Niall és Zayn hazament erre az egy hétre - amit megkaptunk szünetre, a költözések miatt -, Liam, pedig a barátnőjével tölti szabadidejét. Egyedül én unom halálra magam ezen az istenverte délutánon.

*=2 óra múlva=*

Még mindig a kanapén feküdtem, mint két órája, csak azzal az egy eltéréssel, hogy aludtam. És persze, hogy most szólal meg a telefonom.

- Hallóó?.. – nyöszörögtem bele a készülékbe.

- Csak nem felébresztettelek, Lou?

- De…mi akarsz Eleanor? – semmi kedvem nem volt, pont hozzá.

- Találkozni…meg kéne beszélnünk ezt a dolgot…

- Felejtsd el! – mondtam, majd kinyomtam a hívást.

Alig tettem le a telefonom az asztalra megint megszólalt.

- Mi van már? – nyöszörögtem bele újra.

- Gyere ide!

- Mégis hova Harry? Nem vagyok gondolatolvasó! Elmondanád legalább a címet?

- Hű, de morci valaki! Itt vagyok a mi utcánkba, a 12-es házat keresd!

- Jól van, megyek!

- Okés, na szia! – mondta, majd kinyomta.

Nagy nehezen feltápászkodtam, majd elcsoszogtam az ajtóig. Mikor már léptem volna ki, akkor jutott eszembe, hogy talán egy gatyát azért felvehetnék.
Elmásztam a bőröndömig, kivettem belőle egy farmert, egy csíkos pólót és egy szürke sapkát.
Belenéztem gyorsan a tükörbe, megigazítottam a hajam, majd beültem a kocsiba. Igen tudom, hogy lusta vagyok, hisz’ pár házzal kéne csak arrébb sétálnom, de most keltem!
Mikor odaértem megnyomtam a kapucsengőt.

- Ki az? – hallottam meg Harry hangját.

- Superman! – szóltam bele  nem valami nagy lelkesedéssel.

- Gyere! – mondta, majd kinyílott előttem a kapu…

- Fú…bassza meg! – csúszott ki a számon, mikor megláttam a hatalmas házat.

Ez elmenne egy kisebb kastélynak. Biztos egy elkényeztetett kis fruska lakik itt. Lehet, hogy nem kellett volna ide jönnöm.

De a véleményem azonnal megváltozott, mikor – a kopogásom után – ajtót nyitó lánnyal szembe találtam magam.
Teljesen földbe gyökerezett a lábam, ahogy gyönyörű barna szemeibe néztem. Vörös haja kisebb hullámokban omlott vállaira. egyszerűen nem tudtam elszakítani róla a tekintetem, egyszerűen elképesztően szép volt, ahogy a napfényben megcsillant a szeme…

- Cső, haver! – köszönt Harry. eddig észre sem vettem, hogy itt van…

- Szia! – motyogtam, végre barátomra nézve, majd megköszörültem a torkom és mosolyt erőltettem az arcomra és normálhangon megszólaltam. – Mármint, szia!

- Tina, ő itt a barátom, Louis! – mutatott rám.

Ez nem lehet Ő Tina…elvesztettem a fogadást. De egyáltalán nem tudott érdekelni, minden gondolatom most a lány körül forgott…nem tudom mi ütött belém…

- Louis, ő, pedig itt Tina, az unokatesóm! – folytatta Harry, rám nézve, majd kacsintott egyet jelezvén, hogy ő nyert.

- Szia! Tina Anderson – mutatkozott be, kezet nyújtva felém, félénken.

- Louis Tomlinson – mondtam, majd ahelyett, hogy kezet ráztam volna vele, finoman kézen csókoltam.

Elpirult a tettemre és még én sem ismertem magamra. ennél már csak az volt jobb, mikor pillantásom találkozott Harry figyelmeztető tekintetével. Ennek nem biztos, hogy jó vége lesz, viszont mentségemre legyen, hogy én magam sem tudom mit művelek.

- Selena Grey, de hívj csak Sel-nek! – ugrott elém egy sötét barna hajú energiabomba.

- Louis Tomlinson, de hívj csak Lou-nak, vagy Louis-nak! – vigyorogtam, de vele csak kezet ráztam. – Örülök, hogy megismerhettelek titeket! – mosolyogtam Tinára, amit ő viszonzott.

Vajon mi lesz még itt?!

Húsvét

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Minden Drága Olvasómnak És Szeretteinek! :)

(a fejezet vagy délután, vagy este várható :) )