11. fejezet ~ Balhé?!

Sziasztok! Itt lenne az új fejezet! + még 2 DOLOG az elején.

1. az első évad 12 fejezetes lesz!

2. Nagyon szépen köszönöm a TÖBB MINT 10 000 kattintást!! :)))

Jó olvasást! :)

*=1 hónappal később=*

- És utoljára, gyerünk! Öt, hat, hét nyolc - mondja Mony, az edző.

Minden erőmet beleadva táncolok.

Hamarosan itt van a gála és gőz erővel hajtok, hogy rendesen menjenek a koreográfiák.

Június tizennegyedike van, ami azt jelenti,hogy két hét múlva lesz a nyári gálája a tánciskolának.
Egyébként ez lesz a 15. szóval kicsit nagyobb banzáj lesz. Több gyakorlásba, munkába tellik, de szerintem abszolút megéri. Én személyszerint már nagyon várom.

- Gyerünk! Erőből! Mozogjatok!

Hát igen, mindig ez van, a hátsó emberek meg sem mozdulnak. Ahogy mondani szokták makettben mozognak.
Ezzel most nem leszólni akarom őket, de azért milyen gáz már, mikor az első három sor normálisan táncol, a hátsó kettő meg csak áll, mint egy fatuskó?!

- Jól van lányok szép volt! Jó lesz ez! Kedden találkozunk! - dicsér meg minket Mony.

Boldogan szökkelek ki a teremből átöltözni, majd elindulok haza.

Remélem Sel csinált vacsit, mert én hulla fáradt vagyok.

Igen, végül Sel-hez költöztem, miután a húgom befészkelte magát a házába. Nem mintha mérges lennék rá, dehogyis. Csak fáj, hogy a nagyi őt jobban szerette, mint engem.

Bár nem is csodállom. Ő a legfiatalabb a családban és ő kedvenc. Mindig is ő volt.
Ezt nem csak bebészelem magamnak...ez egy valós tény.

Vegyük például a nagyit. A húgom egy házat - szinte már kastélyt - kapott, míg én egy fülbevalót.
Szerintem elég nagy a kontraszt.

Ha a szüleimet nézzük?! Náluk is egyértelműen látszik, hogy ki a favorit.
Mikor általános iskolás voltam általában nem kaptam segítséget a tanulásban, se semmiben. Őt bezzeg elkényesztették rendesen.

Így hamar fel kellett nőnöm, ha úgy vesszük.

De szerencsére ott volt nekem Harry. Ő mindig mellettem állt és segített nekem amikor csak tudott. És mivel a szomszédban lakott, gyakran átmentünk egymáshoz házit írni, vagy csak beszélgetni.
Harry volt a legjobb barátom.
Csak aztán elment az X-Factor-ba...de ez egy másik sztori...

Beütöttem a kapukódot, majd beléptem a társasházba. Felmentem a lépcsőn, majd végig a folyosón és kopogtam a szemben lévő ajtón.

Hallottam, ahogy Sel elfordítja a kulcsot, aztán nyílt az ajtó.

- Nem vittél kulcsot, igaz? - érdeklődik barátnőm felvont szemöldökkel.

- Hát az úgy volt, hogy... - kezdtem bele, de félbe szakított.

- Mindegy, inkább gyere, mert kihűl a vacsid!

- Hmm! Hmm! Hmmm!! - bólogatok elismerően, miközben a spagettimet majszolom.

- Ezt ugy veszem, hogy ízlik! - mosolyog Sel, miközben lelül a kanapéra tv-zni. - Milyen volt az edzés?

- Szuper, mint általában.

- Az jó. Milyen filmet nézzünk? - fordult felém.

- Mit szólnál az Ocean's Thirteen-hez? - adtam ötletet.

- Jó. Akkor én csinálok popcornt, kihozom a takarókat, satöbbi. Te pedig addig elmész fürdeni.

- Rendben. - mosolygok, majd elszökkelek a fürdőszobába.

~Harry~

Újabb interjú...ma már a harmadik. De nem panaszkodom, hisz' imádom a munkám.

Bár fáradt és éhes vagyok, de minden gondom azonnal elmúlik, ahogy meglátom sok ezer rajongónkat a studió előtt. Ugyanis ez egy rádiós interjú lesz.
- Szóval fiúk. A nagyon személyes kérdésekre melyekre nem szeretnétek válszolni, ne tegyétek. Gondolom a többit megoldjátok. Annyit kérnék, hogyha valaki megakadna segítsétek ki! Rendben? - kérdezte Paul.

- Természetesen okés! - mondta Liam.

Majd kiszálltunk a kocsiból és a síkítások hangosabbak lettek. Akarva-akaratlanul elmosolyodtam. Mindig jobb kedvem lesz Tőlük. Különben is a rajongóink nélkül sehol sem lennénk. De ettől függetlenül is nagyon szeretem Őket, mégha sokat nem is láttam még.

Ilyenkor feltöltődöm boldogsággal. Annyira jó érzés, hogy ennyire és ennyien szeretnek minket és azt, amit csinálunk.

~*.*~

- Mit vettél délőtt? -  érdeklődöm Louis-tól, aki délelőtt elment vásárolni.

- Semmit... - válaszol fél vállról.

- Minden oké? Amúgy mit akartál venni?

Furcsa a viselkedése. Szerintem valamit nem akar elmondani...

- Igen, Harry, jól vagyok és igazából nem volt konkrét célom. De végülis csak egy kávét ittu...ittam!

- Ittunkot akrtál mondani? - húztam fel a szemöldököm.

- Harry állj le, jó? Semmi jogod sincs kihallgatni engem! Menj ki, légyszives! - szól rám dühösebben.

Kimentem a hotelszobájából, majd bevágtam az ajtót.


Utálom mikor ilyen. És biztos, hogy nem rám mérges, csak rajtam is levezeti.
De kivel találkozhatott?


Rohantam a szobámba, amjd felugrottam az ágyra és magamhoz vettem a laptopom.
Azonnal felmentem We Heart It-re és beírtam, hogy Louis Tomlinson.

- Bassza meg... - csúszott ki a számon, de azonnal oda kaptam a kezem.

Ebből balhé lesz! Tina mindennap megnézi ezt az oldalt és tuti ránk keres, hogy lássa mit csináltunk ma.

Ha Louis-nak mázlija van, Tina fáradt lesz az edzés miatt és nem néz rá a laptopra, de holnap mindenképpen megnézné.

Szóljak Lou-nak vagy ne?!

Mi a helyes döntés?

Ki mellé álljak, ha balhé lesz?

Ez még bizonytalan. De az biztos, hogy Louis-val én is váltok egy-két szép szót!

~Tina~

Vége a filmnek. Sel lefeküdt aludni, mert holnap korán megy interjúra. Én viszont még úgy döntöttem fent maradok egy kicsit.

~ Lássuk mi jót csináltak ma a fiúk ~ gondoltam.

Fel mentem We Heart It-re.

Azért ezt az oldalt használom, mert ide a lelkes rajongók folyamatosan pakolják fel a képeket.

one direction - pötyögtem be.

*=Pár perc múlva=*

~Harry~

Megcsörrent a telefonom.

A kijelzőn Tina neve villogott.

Előre éreztem, hogy nem azért hív, hogy megkérdezze "Mizujs veletek?".

- Szia, csajszi! Hogy vagy? Minden oké?

- Nem, nem vagyok jól és semmi sincs rendben! - suttogott, gondolom Sel alszik, csak, mert már üvöltözne, ha nem így lenne.

- Mesélj!

- Inkább te mesélj, Harry! Ki a franc azaz Eleanor Calder? És Louis miért járkál vele kézen fogva??Miért ölelgeti??

Közvélemény Kutatás eredménye + jó hír

Hát igen..:D Egyértelműen Harry a nagy kedvenc, de azért a többieksem maradtak le sokkal :D Már aki...
De mindegy a JÓ HÍRT szeretném közölni veletek, ami szervesen kapcsolódik e kutatás eredményéhez.:
Mivel Harry nyert, EZÉRT (miután ezt befejeztem - két évadosra tervezem | kétszer húsz fejezet) nyitok egy HARRY-S BLOGOT! Remélem akkor is velem tartotok majd! :)

10. fejezet ~ Lassan már család :))

Sziasztok! Itt lenne a 10. fejezet! Megjegyezném, hogy Tina gyakran kicsit jövőbe látó (csak hogy a végén ne nézzetek hülyének ;D)
Jó olvasást! :)

Puszi: Eszti;)

*=2 nappal később=*

10 perce itt kéne lenniük ~ gondolom magamban mérgelődve.
Nem hiszem el, hogy késnek...bár már megszokhattam volna.

Még három srácot nem is ismerek.
Ha jól emlékszem Zayn, Liam, és Niall...vagy Naill?!

Már 20 perccel elmúlt két óra! És kik nincsenek itt? A fotózásom alanyai. Akik még mit sem sejtenek arról, hogy ki várja őket.

Már kezdett melegem lenni így kinyitottam a stúdió egyik ablakát és levettem rózsaszín, vékony kabátomat.

Egyébként nem gondolnám, hogy nagyon kiöltöztem volna. Egy halvány barna, rózsaszín rózsákkal mintázott, rövid szoknyát viseletem és egy fehér toppot.

Nálam ez a normális napi ruházat. Ilyen a stílusom. Szeretek szép ruhákat hordani.
Á, a ruhákról jut eszembe. Ajánlom, hogy a fiúk már fel legyenek öltözve, mikor kijönnek a sminkestől. Remélem már ott vannak.

Bár szerintem maximum egy kis alapozót tesznek rájuk és a hajukat csinálják meg.
Míg ide nem érnek, inkább ellenőrzöm még a fényképezőgépemet ~ gondolom, majd ezt meg is teszem, körülbelül ötödszörre ebben a fél órában...

Legszívesebben haza mennék már olyan ideges vagyok. De nem tehetem, a munkám forog kockán.

Lábammal a Chasing The Sun ritmusát ütöm, majd halkan elkezdek énekelni, miközben a velem szemben lévő fehér háttért elemzem.

A következő pillanatban valaki átöleli a derekam, én pedig majdnem felsikoltottam, a hirtelen ért támadás következtében.
Kezemet a másik kézre helyeztem és elmosolyodtam.

- Te mit csinálsz itt? Jöttél ének órát tartani nekünk? - kérdezi, majd a végén elneveti magát.

- Nem, én ide dolgozni jöttem! - feleltem kicsit mérgesen.

- Tényleg?! És mi a munkád?!

- Ezt majd később megbeszéljük, viszont...a fotósunk eltűnt! - szólalt meg Harry.

- Nagyon mérges rátok, mert sokat késtetek! - jelentem ki határozottan.

- A francba! Mindenki tudja, hogy folyton elkésünk mindenhonnan! Ez meg itt hagyott minket, ne akarjon velem találkozni, mert nem tudom mit csinálok vele...

- És ha lány? - kérdezem felvont szemöldökkel.

- Hát...ha csinos, akkor elkérem a telefonszámát. - válaszol lazán Harry.

- Bocs, de fogalat már a szíve! Sajnos nincs esélyed, főleg, mivel a rokona vagy... - kezdek bele, mire mindenki értetlenül néz rám. - Na jó elég a hülyéskedésből, már így is meg vagyunk csúszva.

- Egyértelműen ő a fényképészünk! - jelenti ki a barna, egyhén bongyor hajú, ismeretlen.

- Gondolom, te vagy Liam. - gondolkozom hangosan.

- Pontosan. Te, pedig Tina! Örülök, hogy megismerhetlek! - lép elém kedvesen mosolyogval.

- Viszont! - mosolygok vissza. - Had találjam ki melyikőtök Zayn. Légyszi húzd fel a pólód! - nézek a sötét barna, szinte már fekete hajú srácra.

Értetlenül néz rám. Pedig szerintem elég értelmesen beszélek...

- Légyszives, húzd fel a pólód! - ismétlem meg.

Mire megteszi, amit kérek.

- Oké, te vagy Zayn! - mondom kicsit leblokkolva a látottaktól.

- Ahogy mondod, Tina - vigyorog rám.

Megjegyezném, hogy szép szemei vannak!

- És akkor te vagy N... - kezdek bele. - Bocsi, de nem biztos, hogy jól mondom. Niall?! - nézek rá összevont szemöldökkel.

- Igen! - mondja, majd megölel.

Kicsit váratlanul ért, de visszaöleltem.

- Akkor meg van a kajálós társam! - vigyirgok.

Végig néz rajtam, majd szólásra nyitja száját, de én megelőzöm.

- Majd később megbeszéljük. Most kezdjük el!

~*.*~

Végeztünk. Nagyon jó volt velük dolgozni, de örülök, hogy végeztünk. Hogy miért? Mert éhen halok...

Oké, ez most hülye kifogásnak tűnik de így van.

- Még nem is köszöntél nekem! - lépett oda hozzám Louis.

- Szia! - szórakoztam vele, hatalmas vigyorral az arcomon.

- Hát már mindent a férfiaknak kell csinálni?! - nevette el magát, majd megcsókolt.

- Bocsi, hogy zavarok, de éhen halok! - zavart meg minket Niall.

- Én is. Tudtok valami jó kajáldát? - néztem a szőkeségre, bár a kérdés mindenkihez szólt.

- Nando's?!

- Sosem hallottam még róla... - vallom be szégyenlősen, mire Niall-nek leesik az álla.

- Akkor irány a Nando's! És kiderítjük milyen sokat eszel! - kacsint rám Niall.


*=Este, 19:01=*
Épp nálunk ülülnk a kanapén és Niall még mindig csodálkozik rajtam, hogy ennyit tudok enni. Ezt csak onnan tudom, mert fél percenként benyög a beszélgetés közepébe egy megjegyzést.

- Ez olyan durva! Meg se látszik rajtad! Hogy csinálod? - kíváncsiskodik Zayn szavába vágva.

- Én oda ülök Niall-höz, hogy ne zavarjuk a beszélgetést! - jelentem ki, majd átsétálok a másik kanapéhoz és helyet foglalok a szőkeség mellett.

- Szóval?

- Szóval...semmit! Csak edzek hetente kétszer és sokat sétálok! - mosolygok rá.

- Edzel?

- Igen, táncolok.

- Oh! Mit?

- Hip-Hop!

- Az tök jó! - vigyorog elismerően. - Liam barátnője is táncol!

- Valóban?

- Igen! - csatlakozik beszélgetésünkhöz Liam is.

- Hogy hívják? - érdeklődöm mosolyogva.

- Danielle - mosolyog kedvesen.

Én pedig lefagyok.

- Danielle mi?

- Danielle Peazer! Minden oké? Talán ismered?

- Úristen! - suttogom elhalva, majd hatalmas vigyor terül szét az arcomon.

- Tina! - mozgatja szemeim előtt a kezét Niall.

Jobb lesz, ha kicsit megnyugszom, még a végén, azt hiszik, hogy lefogom támadni, ha találkozunk.

Így gyorsan rendeztem az arckifejezésem és Niall-re nézetm.

- Igen?

- Minden oké? Kicsit, olyan volt a kifejezésed, mint egy rajongónak! - kuncog Niall.

- Pedig én nem is...csak hát...öö...

- Igen?

- Ő a példaképem! - hadarom el, majd becsukom a szemem és félve összehúzom magam.

- Ez, tök jó! Hát majd úgyis találkozol vele! - mosolyog rám Liam.

- Akkor nem gond? - húzom ki magam.

- Dehogyis! - legyint nevetve.


- Hu - fújom ki megkönnyebülten a levegőt. - Rendeljünk pizzát? Én éhes vagyok! - fordulok Niall felé.

- Asszem mi jól kifogunk jönni! - neveti el magát Niall, majd elő veszi a telefonját.

- Lecserélsz Niall-re? - ült le mellém Louis, szomorú ábrázattal.

- Hülye! - lököm meg nevteve. - Soha, senkire! - adok egy puszit az arcára.

- Akkor jó! - nevet aranyosan, majd megborzolja a hajam.

Mosolyogva végig nézek a társaságon, majd örömmel konstatálom magamban, hogy lassan ezek az emberek a családom. Bár párat még nem rég ismertem meg, de már nagyon jóban vagyunk. Imádom őket, ha lehet így fogalmazni..:))

Kicsit bekönnyezek a gondolataimtól, ezért gyorsan megtörlöm a szemem.:')


Tina ruhája:

9. fejezet ~ Akármi történjen, rám számíthatsz! (2/2)

Sziasztok! Ez a fejezet kicsit hosszabb lett, mint az eddigiek.

Remélem tetszeni fog :)

Köszönöm szépen az előző fejezethez kapott Tetszik-eket :)) xx

Viszont kicsit szomorú voltam, hogy komit egyáltalán nem  kaptam :(

Azért remélem ehhez kapol legalább egyet :)

Jó olvasást! ;)) <3

Puszi: Eszti;)

~Louis~

Komolyan nem tudom mi lenne velem Selena nélkül.
Mivel Harry-nek valami fontos dolga akadt, ezért Selena segít nekem ruhát választani és közben mesél nekem pár dolgot Tináról, amiket szerinte jobb, ha tudok.

Kopogtunk a ház bejáratiajtaján. Pont úgy álltunk, hogy ne lássanak minket közvetlenül.  
A következő pillanatban nyílik az ajtó, amin Harry lép ki.  

- Gyertek! - suttogja, majd a konyha felé terel minket.  

- Meglepetés! - lépek be a kis helységbe nagy vigyorral az arcomon. 

Tekintetemmel a már ismerős gyönyörű, barna szempárt keresem, amit hamarosan meg is találok.

Tina, arcán - azzal az őszinte, szép - mosollyal, lépked felém, majd finoman megölel.  

- Szia... - suttogom a fülébe, miközben vissza ölelem.  

- Khm...bocsi a zavarásért, de én már éhen halok. Amúgy zárójelben megjegyezném, hogy totál olyanok vagytok mint az ikrek... - vigyorog ránk Harry.  

Először nem értem mire gondol, de aztán végig nézek Tinán és leesik. Ugyanolyan szürke melegítőt és csíkos pólót visel, mint én.  
Mikor az arcára nézek pont akkor végez ő is az elemzésemmel és mindketten felkuncogtunk.  

- Öhm...az az igazság, hogy nem vagyok éhes, szóval nyugodtan álljatok neki! - mosolyog Tina a többiekre.  

- Én, pedig sokat ettem reggelire, úgyhogy még mindig nem bírok enni! - csatlakozom Tinához, kezemet pedig jelképesen a hasamra helyezem.  

- Akkor gyere velem. Amíg ők esznek megmutatom neked a házat, jó? - néz rám Tina, majd bólintásom után folytatja mondanivalóját. - Szóval, mint láthatod ez itt a konyha!  

- Ha ezt most nem világosítod fel erről a nyilvánvaló tényről, hülyén hal meg! - forgatja meg szemeit Sel.  

- Amúgy sincs esze szegénykémnek! - nevet halkan Harry, mire szomorú arcot vágok.  

- Ne bántsátok! - száll védelmemre Tina.  

- Mondjuk Tina sem olyan nagy zseni! - rántja meg vállát Sel.  

- Mindent hallunk ám! - súgom oda a két kötekedőnek.  

- Te sem hallasz semmit?! - fordul Harry Sel-hez, mire a lány megrántja vállát.  

- Gyere, menjünk. Hagyjuk a kis süketeket kettesben... - motyogja Tina, majd mint egy turistát vezet végig a házon.




~Tina~

*=18:24=*  

Louis-val azt beszéltük meg, hogy fél hétre jön értem, de azt nem árulta el, hogy hová visz.  

Még utoljára belenéztem a tükörbe. Mint mindig most sem voltam elégedett magammal. Nem mondom, hogy ronda vagyok, de azt sem gondoltam soha, hogy szép lennék. Talán azért, mert nem vagyok egy "fiúk álma csaj". És ezáltal senki sem érzetette még velem, hogy szép lennék. 
Avan volt az első srác, aki több volt számomra, mint egy barát. De mint nem rég kiderült ő sem szeretett igazán. Őszintén nem értem mire kellettem neki, hisz' már körülbelül 1 hónapja együtt voltunk és a csók volt a legmagasabb testi kapcsolat köztünk.
Na, de mindegy. Avan a múlt. És talán Louis lehet a jövő?! Bár ezt még nehéz lenne megmondani, mivel nem ismerem még rendesen.  

- Tina! Megjött Louis! - mosolyog rám a tükörben Sel, miközben mögém lép. - Nagyon szép vagy!  

- Köszi! Na mentem, szia - ölelem meg majd leszaladok - már amennyire lehet magassarkúban - a lépcsőn.  

- Szia! - mosolyog rám Louis kedvesen mikor elé lépek. Majd végig néz rajtam és lehervad a mosoly az arcáról.  

Ne már!  Harry, kinyírlak, ha még sem tetszik Neki a ruhám...  

- Nagyon...öhm...szép vagy! - néz a szemembe végre, látszólag kicsit zavarban van.  

Oké Harry, mégis életben maradsz! ;)

- Köszi - pirulok el. - Te is nagyon jól nézel ki! - dicsérem meg, miután kielemezem igazán elegáns szettjét.

Fekete vászon nadrág, egy azonos színű zakó és fehér ing.  
Nem mintha amúgy nem lenne helyes, de így még inkább az. Főleg, hogy ezek a sötét darabok kiemelik tengerkék szemét. Amivel, ha rám néz el száll a maradék józan paraszti eszem is.  

- Mehetünk? - nyújtja felém kezét, melybe válaszol határozottan belekarolok.  


Körülbelül tíz perc múlva Louis leállította a kocsit egy elegánsnak kinéző étterem előtt.  
Meglepődve tapasztaltam, hogy üres az egész épület.  

- Mi folyik itt? - érdeklődök értetlenül.  

- Hát itt Londonban a Temze - kacsint rám, mire a szemimet forgatom. - Amúgy semmi extra. Csak szerettem volna romantikusan eltölteni az estét, kettesben Veled. Gyere, fohlalj helyet! - húz ki nekem egy széket egy két személyes asztalnál, minek közepén egy gyertya ég.  

- Köszönöm - mosolyogtam, miközben helyet foglaltam.  

Egyszer csak Louis eltűnik. De hogy hová azt nem tudom. Idegesen nézek körbe.
Majd hirtelen megjelenik két tányérral a kezében.  

- Mielőtt megkérdeznéd nem én készítettem, de egyszer talán, majd megkóstolhatod a főztöm. De csak akkor, ha jó kislány leszel! - villantja rám fehér fogsorát.

Ha engem kérdeztek, szerintem simán elmehetne egy Colgate reklámba szerepelni.  

                                                                            ~*.*~


Louis is bekapja az utolsó falatot, majd megszólal.  

- Mit szónál, ha mutatnék Neked valamit?  

- Azt szólnám, hogy örülnék neki! - mosolygok rá.  

- Rendben, akkor menjünk! - vezet a kocsijához.  


Abba a parkba mentünk, ami egy utcányira van tőlünk.

Tegnap azt hiszem említettem Neki, hogy imádom ezt a helyet és valóban, ha tehetem kijövök ide. 

De most valahogy másképp festett. Mindenhol lámpások és kisebb, sárgán világító fények voltak. Gyönyörű. Főleg így, hogy már későre jár az idő és sötét van.  

- Tetszik? - nézett rám Louis félve.  

Valószínűleg nem lehetett leolvasni semmit az arcomról.  

- Ez...csodálatos! - néztem rá könnyes szemmel. - Köszönöm szépen! - öleltem meg.  

- Szívesen. De ne sirj! Elkenődik a sminked! - mosolygott rám kedvesen, miközben egy padhoz vezetett, majd leült mellém. - Elfelejtettem mondani délután, hogy nagyon szép házad van!   

- Köszi, de igazából nem az enyém...  

- Ja igen, mondta Harry, hogy a nagymamádtól örökölted!  

- Hát ez bonyolult...valójában nem én örököltem a házat, hanem a húgom. És én csak addig lakhatok itt, míg be nem tölti a 16-ot.   

- És utána hová költözöl? - kérdezi Louis és valóban az őszinte érdeklődés jeleit látom rajta.

- Még nem tudom. Elméletileg Sel-hez, de gyakorlatilag gőzöm sincs. Pedig jó lenne már tudni, mert már csak egy hónapom van...  

- Figyelj Tina! - fogja meg a kezem - Szeretném, ha tudnád, hogy akármi történjen, rám számíthatsz! - néz komolyan a szemembe, bólintok, majd magához húz, én pedig vállára hajtom a fejem.

Ezután témát váltottam és még sokáig beszélgettünk, majd egy óra múlva úgy döntöttünk ideje indulni.  




Tina ruhája:

A park:

8. fejezet ~ Akármi történjen, rám számíthatsz! (1/2)

Ezt a fejezetet a drága, úgymond "személyes rajongómnak" ajánlom elsősorban, mert már akkora izgalomban van. Úgyhogy tessék Petra itt a fejezet! ;)

És nagyon szépen köszönöm a 16 rendszeres olvasót, a több mint 7800 kattintást, a sok komit és a Tetszikeket! Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki ezt a sok jót! De nagyon szépen köszönöm!! :')) Imádlak Titeket! :) <3

Jó olvasást mindenkinek! :) <3

*=2 nappal később=*

- Ehhez mit szólsz? - léptem ki a fürdőből, ahol a ruhákat próbáltam a ma esti randira.

Amúgy nagyon-nagyon izgulok, mert ez az első hivatalos randim Lou-val. Remélem jól fog sikerülni az este.

Most épp egy barna ruha volt rajtam. Megjegyezném nem könnyű választani a ruhák közül. Először is azért, mert mindegyik különböző, de mégis szép. Másod sorban pedig, izgulok. Nem tudom mi lenne velem, ha nem lenne itt senki, aki segít.

- Szerintem ez a legjobb, azok közül, amiket eddig próbáltál! - jelenti ki segítőm. - Louis elájul, ha ebben meglát! - vigyorog, majd elkezd az ablakon kifele elgondolkozva bámulni, mintha elképzelné. - Igen, határozottan oda lesz érted. Bár nem, mintha amúgy nem így lenne. De hidd el nekem, jól ismerem Louist! - kacsint rám Harry, én pedig leülök mellé az ágy szélére.

- Ezt nem is tudom megérteni! Két éve ismeritek egymást és máris legjobb barátok vagytok! Tudom, hogy két év hosszú idő... tapasztaltam... - kezdek bele, majd Harry-re nézek, aki a szemében megbánást vélek felfedezni.

Igazából nem hibáztathatom, hisz' az álmait akarta megvalósítani, ami sikerült is neki. De hiányzott, és nagyon mérges voltam rá régebben. Pedig telefonon is keresett, e-mail-ben is. És én nem voltam az, aki nem volt képes beszélni vele semmilyen formában. Még hozzá azért, mert tudtam, hogy így csak még jobban fog hiányozni. Végülis most itt van, és ez a lényeg.

Közben Harry letörölt egy könnycseppet.

- Sajnálom... - ölelt meg. - És szeretném, ha tudnád, hogy akármi történjen, rám számíthatsz!

- Semmi gond...nincs mi miatt sajnálkoznod! És köszönöm, jó tudni! - mosolyogtam rá. - Szóval akkor ez a ruha jó lesz?

- Ühümm... - motyogja, de nem is figyel. Gondolataiba merülve néz kifelé az ablakon.

- Nem vagy éhes vagy szomjas? - kérdeztem, miután vissza öltöztem a szürke melegítőnadrágomba és csíkos pólómba.

Mikor Harry rám nézett elmosolyodott.

- Mi az? - kérdezem értetlenül.

- Totál, olyan vagy, mint Louis...csak csajba! - kuncog. - De, amúgy nem csak külsőleg belsőleg is! - vigyorog, majd elneveti magát.

- Ezt most bóknak vegyem?!

- Ahogy gondolod! - nevet még mindig. - De az előző kérdésedre válaszolva, igen éhes vagyok!

- Mit együnk? Bocs, de nincs kedvem főzőcskézni! - nézek rá bűnbánó szemekkel.

- Majd én elintezém! - legyint, majd kimegy a folyosóra telefonálni. - Nos kaja elintézve! - mosolygott rám sejtelmesen.

- Szuper! Amúgy nem tudod hol van Selena?

- Hát konkrétan nem, de annyit tudok, hogy valami fontos elintéznivalója van.
 
- Értem…milyen kaját rendeltél? – húzom fel a szemöldököm.

- Meglepi! – kacsint rám Harry.

- És a többi fiúval is megismerkedhetek majd?

- Természetesen. Niall, Liam, Danielle és Zayn már alig várják, hogy találkozhassanak veled! – mosolyog rám.

- Ki az a Danielle? Nem úgy volt, hogy ez a One Direction egy fiú banda? – értetlenkedem.

- Danielle Liam barátnője. Táncos az X-Faktorban. – magyarázza Harry.

- És a többieknek nincs barátnőjük?

- Nincs. Ne aggódj Louis is szingli! – neveti el magát uncsitesóm.

- Tudom, hogy az! Meg különben is, ha nem tudnám, vagy lenne csaja, akkor nem mennék vele randizni! – boxolom vállba finoman a lökött kis Hazza-t.

- Nekem nem kell magyarázkodni, hisz’ elég jól ismerlek és tudom, hogy nem tennél ilyesmit!


*=Eközben Harry-ék házában=*

- Szerinted ebben átmehetek? – lép be Louis a szobájába.

Egy csíkos pólót és egy szürke melegítőnadrágot viselt.

- Persze. De ugye a randira nem ebben akarsz menni? – néz fel vont szemöldökkel Selena  a fiúra.

- Dehogyis. Abban megyek, amit kiválasztottunk!

- Akkor jó! De gyere, mert még kaját is kell vennünk!

- Tina tudja, hogy mi visszük az ebédet? – érdeklődik Louis.

- Nem. Harry azt mondta a telefonban, hogy meglepik leszünk. – vigyorog Selena.

- Nando’s-os kaja jó lesz?

- Persze, de szerintem egy sima pizza is megteszi!

- Nem-nem. Kíváncsi vagyok megeszi-e!

~Még, ha tudná, hogy Tina szinte mindenevő és mennyit képes enni!~vigyorodik el magában Selena.

- Oké, akkor menjünk! – csapoja össze a tenyerét végül Sel.