9. fejezet ~ Akármi történjen, rám számíthatsz! (2/2)

Sziasztok! Ez a fejezet kicsit hosszabb lett, mint az eddigiek.

Remélem tetszeni fog :)

Köszönöm szépen az előző fejezethez kapott Tetszik-eket :)) xx

Viszont kicsit szomorú voltam, hogy komit egyáltalán nem  kaptam :(

Azért remélem ehhez kapol legalább egyet :)

Jó olvasást! ;)) <3

Puszi: Eszti;)

~Louis~

Komolyan nem tudom mi lenne velem Selena nélkül.
Mivel Harry-nek valami fontos dolga akadt, ezért Selena segít nekem ruhát választani és közben mesél nekem pár dolgot Tináról, amiket szerinte jobb, ha tudok.

Kopogtunk a ház bejáratiajtaján. Pont úgy álltunk, hogy ne lássanak minket közvetlenül.  
A következő pillanatban nyílik az ajtó, amin Harry lép ki.  

- Gyertek! - suttogja, majd a konyha felé terel minket.  

- Meglepetés! - lépek be a kis helységbe nagy vigyorral az arcomon. 

Tekintetemmel a már ismerős gyönyörű, barna szempárt keresem, amit hamarosan meg is találok.

Tina, arcán - azzal az őszinte, szép - mosollyal, lépked felém, majd finoman megölel.  

- Szia... - suttogom a fülébe, miközben vissza ölelem.  

- Khm...bocsi a zavarásért, de én már éhen halok. Amúgy zárójelben megjegyezném, hogy totál olyanok vagytok mint az ikrek... - vigyorog ránk Harry.  

Először nem értem mire gondol, de aztán végig nézek Tinán és leesik. Ugyanolyan szürke melegítőt és csíkos pólót visel, mint én.  
Mikor az arcára nézek pont akkor végez ő is az elemzésemmel és mindketten felkuncogtunk.  

- Öhm...az az igazság, hogy nem vagyok éhes, szóval nyugodtan álljatok neki! - mosolyog Tina a többiekre.  

- Én, pedig sokat ettem reggelire, úgyhogy még mindig nem bírok enni! - csatlakozom Tinához, kezemet pedig jelképesen a hasamra helyezem.  

- Akkor gyere velem. Amíg ők esznek megmutatom neked a házat, jó? - néz rám Tina, majd bólintásom után folytatja mondanivalóját. - Szóval, mint láthatod ez itt a konyha!  

- Ha ezt most nem világosítod fel erről a nyilvánvaló tényről, hülyén hal meg! - forgatja meg szemeit Sel.  

- Amúgy sincs esze szegénykémnek! - nevet halkan Harry, mire szomorú arcot vágok.  

- Ne bántsátok! - száll védelmemre Tina.  

- Mondjuk Tina sem olyan nagy zseni! - rántja meg vállát Sel.  

- Mindent hallunk ám! - súgom oda a két kötekedőnek.  

- Te sem hallasz semmit?! - fordul Harry Sel-hez, mire a lány megrántja vállát.  

- Gyere, menjünk. Hagyjuk a kis süketeket kettesben... - motyogja Tina, majd mint egy turistát vezet végig a házon.




~Tina~

*=18:24=*  

Louis-val azt beszéltük meg, hogy fél hétre jön értem, de azt nem árulta el, hogy hová visz.  

Még utoljára belenéztem a tükörbe. Mint mindig most sem voltam elégedett magammal. Nem mondom, hogy ronda vagyok, de azt sem gondoltam soha, hogy szép lennék. Talán azért, mert nem vagyok egy "fiúk álma csaj". És ezáltal senki sem érzetette még velem, hogy szép lennék. 
Avan volt az első srác, aki több volt számomra, mint egy barát. De mint nem rég kiderült ő sem szeretett igazán. Őszintén nem értem mire kellettem neki, hisz' már körülbelül 1 hónapja együtt voltunk és a csók volt a legmagasabb testi kapcsolat köztünk.
Na, de mindegy. Avan a múlt. És talán Louis lehet a jövő?! Bár ezt még nehéz lenne megmondani, mivel nem ismerem még rendesen.  

- Tina! Megjött Louis! - mosolyog rám a tükörben Sel, miközben mögém lép. - Nagyon szép vagy!  

- Köszi! Na mentem, szia - ölelem meg majd leszaladok - már amennyire lehet magassarkúban - a lépcsőn.  

- Szia! - mosolyog rám Louis kedvesen mikor elé lépek. Majd végig néz rajtam és lehervad a mosoly az arcáról.  

Ne már!  Harry, kinyírlak, ha még sem tetszik Neki a ruhám...  

- Nagyon...öhm...szép vagy! - néz a szemembe végre, látszólag kicsit zavarban van.  

Oké Harry, mégis életben maradsz! ;)

- Köszi - pirulok el. - Te is nagyon jól nézel ki! - dicsérem meg, miután kielemezem igazán elegáns szettjét.

Fekete vászon nadrág, egy azonos színű zakó és fehér ing.  
Nem mintha amúgy nem lenne helyes, de így még inkább az. Főleg, hogy ezek a sötét darabok kiemelik tengerkék szemét. Amivel, ha rám néz el száll a maradék józan paraszti eszem is.  

- Mehetünk? - nyújtja felém kezét, melybe válaszol határozottan belekarolok.  


Körülbelül tíz perc múlva Louis leállította a kocsit egy elegánsnak kinéző étterem előtt.  
Meglepődve tapasztaltam, hogy üres az egész épület.  

- Mi folyik itt? - érdeklődök értetlenül.  

- Hát itt Londonban a Temze - kacsint rám, mire a szemimet forgatom. - Amúgy semmi extra. Csak szerettem volna romantikusan eltölteni az estét, kettesben Veled. Gyere, fohlalj helyet! - húz ki nekem egy széket egy két személyes asztalnál, minek közepén egy gyertya ég.  

- Köszönöm - mosolyogtam, miközben helyet foglaltam.  

Egyszer csak Louis eltűnik. De hogy hová azt nem tudom. Idegesen nézek körbe.
Majd hirtelen megjelenik két tányérral a kezében.  

- Mielőtt megkérdeznéd nem én készítettem, de egyszer talán, majd megkóstolhatod a főztöm. De csak akkor, ha jó kislány leszel! - villantja rám fehér fogsorát.

Ha engem kérdeztek, szerintem simán elmehetne egy Colgate reklámba szerepelni.  

                                                                            ~*.*~


Louis is bekapja az utolsó falatot, majd megszólal.  

- Mit szónál, ha mutatnék Neked valamit?  

- Azt szólnám, hogy örülnék neki! - mosolygok rá.  

- Rendben, akkor menjünk! - vezet a kocsijához.  


Abba a parkba mentünk, ami egy utcányira van tőlünk.

Tegnap azt hiszem említettem Neki, hogy imádom ezt a helyet és valóban, ha tehetem kijövök ide. 

De most valahogy másképp festett. Mindenhol lámpások és kisebb, sárgán világító fények voltak. Gyönyörű. Főleg így, hogy már későre jár az idő és sötét van.  

- Tetszik? - nézett rám Louis félve.  

Valószínűleg nem lehetett leolvasni semmit az arcomról.  

- Ez...csodálatos! - néztem rá könnyes szemmel. - Köszönöm szépen! - öleltem meg.  

- Szívesen. De ne sirj! Elkenődik a sminked! - mosolygott rám kedvesen, miközben egy padhoz vezetett, majd leült mellém. - Elfelejtettem mondani délután, hogy nagyon szép házad van!   

- Köszi, de igazából nem az enyém...  

- Ja igen, mondta Harry, hogy a nagymamádtól örökölted!  

- Hát ez bonyolult...valójában nem én örököltem a házat, hanem a húgom. És én csak addig lakhatok itt, míg be nem tölti a 16-ot.   

- És utána hová költözöl? - kérdezi Louis és valóban az őszinte érdeklődés jeleit látom rajta.

- Még nem tudom. Elméletileg Sel-hez, de gyakorlatilag gőzöm sincs. Pedig jó lenne már tudni, mert már csak egy hónapom van...  

- Figyelj Tina! - fogja meg a kezem - Szeretném, ha tudnád, hogy akármi történjen, rám számíthatsz! - néz komolyan a szemembe, bólintok, majd magához húz, én pedig vállára hajtom a fejem.

Ezután témát váltottam és még sokáig beszélgettünk, majd egy óra múlva úgy döntöttünk ideje indulni.  




Tina ruhája:

A park: