7. fejezet ~ Zavarodottság

~Harry~

Nagyon jó volt a vidámparkban.
Mindig is imádtam ezt helyet, mivel mindig történik legalább egy valakivel valami.
Most például Lou csúszott el egy banánhéjon.
Másrészt viszont most kettesben lehettem Sel-lel és ez jó, mert már rég találkoztunk (tehát volt bepótolni valónk rendesen).

Azóta felnőtt, nőiesebb lett. És annak pedig felettébb örültem, hogy átlag emberként kezelt.
Kicsit viszont összezavarodtam, mivel őt mindig is barátomként tartottam számon, de valami megváltozott ezalatt a pár év alatt amíg nem találkoztunk.

Lehet, hogy kicsit többet érzek iránta, mint puszta barátság? Nem hinném, vagyis lehet, de...nem tudom...



~Louis~

Ez igazából nem tudom, hogy jött össze, de épp nálunk ültünk a nappaliban Tina-val és a Rango-t néztük, érdekesen elhelyezkedve.

Én ültem a kanapén Tina pedig elfeküdt és fejét az ölemben pihentetve nézte a filmet.

Ha őszinte akarok lenni, kimondom: összezavarodtam és gőzöm sincs, hogy most mi van! Olyan gyorsan történt mindez! Jó lenne tudni Ő mit gondol...



~Selena~

Harry...ő szinte minden gondolatom délután óta. Most épp a gyönyörű udvart nézem, mely Tina erkélyéről látható.

Harry, Harry, Harry...ez megy a fejemben folyamatosan. Ha lecsukom a szemem, akkor látom, ahogy vigyirog, ahogy barna, göndör fürtjeit a szél óvatosan lebegteti, mint egy madártollat.

Ezt a gyönyörű illúziót a csengő hangja törte meg.

Rohantam le a lépcsőn, hátha Harry az.

Úristen! Selena állj le! Ő csak egy barát semmi több...elméletileg...

Szélesre tártam az ajtót és nagy "meglepetésemre" egy pizzafutár állt ott. Gyorsan fizettem neki, majd átvettem tőle a pizzát, elköszöntem, bezártam az ajtót és lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t, de egyik műsor sem tudott igazán lekötni, ezért megnyomtam a piros gombot a távirányítón és eldőltem a kanapén, magamra húztam egy vékony takarót és pár perc múlva el is nyomott az álom.



~Harry~

- Átmentem Sel-hez. És elvittem a kulcsod Tina! - kiabáltam a bejárati ajtóból vissza, a lépcső irányába.

- Sss! Louis alszik! - suttogott Tina a bal oldalról, mire követve hangját benéztem a nappaliba.

Louis halkan szuszogott elterülve a kanapén, feje pedig Tina ölében volt. Érdekes, mikor lefeküdni indultam ugyanígy feküdtek, csak unokatestvérem feje volt Lou ölében.

A lány mosolyogva nézte Louis arcát és igazgatta a haját.

- Akkor ti most... - kezdtem bizonytalanul, de Tina értette mire gondolok és bólintott egyet. - Mióta?

- Hát, igazából még nem hivatalos, de tegnap este megbeszéltünk mindent! - válaszolt. - Na, de te menj Sel-hez! Ha egyedül van nem alszik sokáig! - kacsintott rám, én pedig elköszöntem és elindultam.


Miután beléptem a hátsókapun láttam, hogy Sel az erkélyen áll, észre is vette, hogy jövök.
Mikor oda értem letérdeltem, egyik kezem felé emeltem.

- Ó Selena, miért vagy te Selena? - színészkedtem, tudtam, hogy nem szereti, ha a teljes néven szólítják.

- Ó Harold, miért vagy te oly hülye? - vágott vissza, majd mindketten elnevettük magunk.
Bírom ezt a csajt! Jókat lehet vele hülyéskedni!

Úgy döntöttem kiderítem mit gondol rólam.

Egész este agyaltam, mindenre gondolva és arra jutottam, hogy lehet, hogy megpróbálhatnánk ezt a járás dolgot...szerintem. Az már egy más dolog, hogy vajon Ő  mit gondol...