A hullámvasútnál álltunk sorba, mikor Louis hirtelen megborzongott mellettem.
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Persze...
- Louis!!
- Jól van na, nem nagyon bírom a hullámvasútat...Tudod, fel és le, jobbra, balra, aztán le és fel...
- Mi lenne, ha elmennénk a szellemvasútra, amíg Sel-ék felülnek erre a masinára?
- Oké! - csillant fel Louis szeme.
Így hát - miután szóltunk Harry-éknek - elindultunk a "kísértetházba".
Egyszer csak Lou eltűnt mellőlem. Néztem jobbra, balra, de sehol sem láttam.
- Itt vagyok!.. - nyöszörgött a földön fekve.
- Úristen! Jól vagy, Lou? - ijedtem meg.
- Persze, csak elcsúsztam egy banánhéjon! - nevetett, miközben segítettem neki feltápászkodni.
- Fogadok, csak te vagy ilyen szerencsétlen, hogy elesel ezen... - kuncogtam, mire bevágta a durcit. - Bocsika, tudod, hogy nem gondoltam komolyan! - csináltam úgy, mint aki mindjárt elsirja magát.
- Tina, csak hülyéskedtem! Ugye, most nem fogsz sírni? - nézett rám félve, mire én elnevettem magam.
- Ez nem volt szép tőled!
- Jól van na, sajnálom! - mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, mire elvörösödött.
Na jó, lehet, hogy ezt nem kellett volna...
- Gyere! - húzott be Louis egy két személyes vasúti, tetőtlen guruló kocsi feleségbe, miután megvette a jegyeket.
Természetesen ellenkezett, hogy majd visszafizessem neki, de én nem hagyom magam.
- Louis...
- Igeen? - vigyorgott rám.
- Valamit nem mondtam el...
- Igen? Mit?
- Hát, én elég félős vagyok...
Ez előbb is eszembe juthatott volna, de eddig jó ötletnek tűnt...És különben is, így legalább kettesben lehetek Louis-val.
~ Tina! ~ szóltam magamra.
Lou csak egy haver, nem lehet több. De van ez a különleges érzés, ami körbe vesz, ha a közelemben van, vagy, ha csak meglátom, már akkor is.
- Ne aggódj! Superman bácsi megvéd! - kacsintott rám, megzavarva előbbi gondolatmenetemet.
- Tényleg! Itt ül mellettem egy szuperhős. Miért is félnék? - ironizáltam.
- Na látod! - nevezett, majd a következő pillanatban elindult a menet. Én pedig jó erősen belekaroltam Louisba, aki szabadon maradt kezemet megfogta. Én erre a mozdulatára elpirultam, de ő ezt nem láthatta, mivel már sötétben haladtunk.
~Selena~
Nagyon jól éreztem magam Harry-vel, kifejezetten jó társaság. Örülök neki, hogy nem szállt a fejébe ez a sztárság. Teljesen olyan, mint egy átlag ember és nekem mindig is az marad.
Miután vége lett a menetnek elindultunk Tináék után a szellemvasúthoz.
Pont akkor jöttek ki, amikor oda értünk. Egymásba karolva, nagyokat nevetve közeledtek felénk. Ez a jelenet megmosolyogtatott. Nagyon rég hallottam már Tinát ilyen őszintén nevetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése