#2 | 2. fejezet ~ Meet again

       

-   És jobban érzed magad? – kérdezi Niall.

       -  Miért ne lenne jól? -  kérdezi Harry, mire lehajtom a fejem.

     Sóhajtok egyet, majd elmondom neki is, amit a Szőkeségnek mondtam. A végére viszont megint elsírtam magam, ezért Harry mellém ül és átölel.

       - Ha már így ennél a témánál vagyunk el kell, hogy mondjak neked valamit. – kezd bele Harry. – Louis…

      - Louis…szóval Louis és Eleanor nincsenek együtt igazából. Egyik sem szereti már a másikat.

      Ez az egész színházasdi arra kellett, hogy Eleanor megint híresebb legyen. De ez nem Eleanor döntése volt, hanem a menedzseréé. És Paul is beleegyezett. Viszont a lány és Louis is megunták ezt, főleg, hogy mindketten mást szeretnek.  – magyarázta Harry.

      Reagálni sem volt időm, mert megszólalt a telefonom.

      - Tina, kérlek azonnal gyere le a hallba, segítened kell! Logan totál berúgott nem tudok vele mit kezdeni, ráadásul a többiek is elktűntek. – hadarja idegesen Carlos.

      - Azonnal megyek…vagyis megyünk! – mondtam, majd kinyomtam a telefont.

      - Hallottunk mindent, mehetünk! – pattan fel Harry, Niall.

       Az előtérbe érve azonnal észrevettem Carlos-t. Logan-t próbálta megtartani, de feladta és a srác az ölébe dőlt. Odafutottam hozzájuk.
- Te rendben vagy? – kérdeztem Carlos-tól, akinek elég nyúzott volt az arca.

- Persze, én nem ittam sokat… - sóhajt, majd a rajta fekvő Logan-re néz. – Viszont a többiek sokat ittak. James, Kendall fogalmam sincs hol vannak…
- Oké, akkor te próbáld meg megkeresni őket, mi pedig felvisszük valahogy Logan-t. – javaslom, mire Carlos bólint egyet.
- Én elmegyek vele! – mondja Harry, majd elindulnak.
- Akkor én segítek neked! – vigyorog Niall. – Szerinted, hogy mozdítsuk el innen?
- Logan! – kezdem el kicsit pofozgatni, mire morog valamit. – Logan! – szólítom újra.
- Ne most bébi! Még nem lovagoltam azon a cuki, szivárványszínű pónin! Majd később megyünk úszni… - még motyogott valamit, de azt már nem értettem.
- Fogjuk meg két oldalról – javasolja Niall.
- Oké. Vigyük a liftbe.
- Naa… - nyüszörgött Logan mikor felemeltük ültéből, majd résnyire nyitotta a szemét. – Niall? Te vagy az? Vagy Zayn vagy?
- Zayn nem szőke… - jegyzem meg, miközben – nagy nehezen - megnyomom a lift hívó gombját.
- Te ki vagy? – néz rám, nagyokat pislogva.
- Tina, a fotósotok.
- Ja! Már tudom, te vagy az akinek Louis Tomlinson volt a pasija?
- Igen…
- Hát sajnálatos eset. Kár, hogy végül lecserélt egy modellre, mert szép lány vagy – mondja miközben betuszkoljuk a liftbe, majd annak sarkába leültetjük.
Részegen őszinték az emberek ~ jut eszembe. Legalábbis ezt mondják, de nem hinném, hogy tetszenék Logan-nek.
- Logan, árad belőled az őszinteség… - jegyzi meg Niall komolyan.
- Jajj ne! Elment a pónim… - kezd el sírni Logan.
Na jó! Ezek után messziről elkerülöm a sok szeszes ital fogysztását…
- Logan! Fejezd be! – vágom pofon, mire abba hagyja az írást és aranyosan rám néz.
- Ne bánts anyaa! Légyszi! Megígérem, hogy megeszem a brokkolit és kitakarítom a szobámat! – kezd el újra bőgni.
- Reménytelen eset! – döntöm a fejem Niall vállára.
- Ugyan! Annyira nem vészes…és nézd a jó oldalát, legalább egy jót nevetünk majd egyszer ezen. és különben is, kiderült, hogy szerinte szép vagy. Ez jó nem?
- Már mért lenne jó? – értetlenkedem kék szemeibe nézve.
- Úgy tudtam a lányoknak… - kezdett bele Niall, de nem tudta befejezni, mert kinyílt a lift ajtaja.
Louis állt a lift előtt. Bele nézetem tengerkék szemeibe, majd ezt meg is bánva inkább lesütöttem a szememet. nem így képzeltem el az újra találkozást.
- Anyaa! – nyafogott mögöttem Logan.
- Jövök! – motyogtam, majd Niall-el ketten újra megemeltük.
- Hová vigyük? – kérdezte Niall.
- Nem tudom… - motyogtam még mindig.
Nem tudok gondolkodni…nem így, hogy Louis is itt ál alig egy méterre tőlem.
- Hozzátok hozzánk van még egy szabad szobánk – javasolja Louis és látom, hogy a szemem sarkából, hogy engem fürkész.
Azt hiszem kicsit elpirultam, sosem bírtam az ilyen helyzeteket. Túl közel állt hozzám.
- Oké! – rántotta meg a vállát Niall.
- Gyere, segítek! – mondja Louis, majd átveszi tőlem Logant.
- Köszi – motyogom, majd a két fiú után a lakosztájuk felé veszem az irányt.
- Tina! – áll fel Liam a kanapéról, meglepett, de kedves mosollyal az arcán és átölel.
- Jó újra látni téged! – vigyorgok, majd érzem, ahogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon.
- Téged is, de ne sírj! – törli le vigyorogva.
- Danielle hogy van? – érdeklődöm.
- Jól, sok fellépése van mostanában, úgyhogy nem tudunk nagyon sokat találkozni, de mindennap skypolunk! – mosolyog. – Na és te hogy vagy?
- Megvagyok, azt hiszem… - próbálok mosolyogni.
- Sajnálom… - motyogja, miközben megölel.
- Nem, nem kell. Te nem tehetsz semmiről! – mosolygok rá.
- Nem tudjátok hol van a haj…zselém… - áll meg, mikor észre vesz.
Először meglepetten néz rám, majd hatalmas vigyor csúszik az arcára oda szalad hozzám és megpörget a levegőben,  mire akarva-akaratlanul, de felkuncogok.
- Te is úgy hiányoztál! – ölelem meg.
- Ne aggódj, te is nekünk kicsi lány – mosolyog. – De a lényeg, hogy összefutottunk.
- Bocsánat, hogy zavarok, de Logan-nel mi a franc történt? – kérdezi Liam.
- Sokat ivott – sóhajtok.
- És Harry? Harry-vel találkoztál már? – kérdezi Zayn.
- Persze, már rég. Most épp Carlos-szal keresik a BTR másik két tagját. – magyarázom.
- Szia Tina… - int Louis a szoba másik feléből.
- Hello – motyogom, majd gyorsan elfordulok.
Úgy utálom, hogy a nézésével így meg tud gyengíteni.
- Khm… - köhint egyet Liam. – Mit is mondtál mit nem találsz, Zayn? A hajzseléd?!
- Igen…gyere keressük meg! – mondja, majd jelentőség teljesen Louis-ra néznek és elhagyják a nappalit.
- Niall? – kérdezem erőt véve magamon normál hangerővl.
- Logan-t ápolgatja – rántja meg a vállát.
Helyet foglal a kanapén, majd megpaskolja a maga mellett lévő helyet, mire megrázom a fejem.
- Köszi nem, inkább állnék – húzom el a szám.
- Ugyan már Tina! Ezt meg kell beszélnünk! – jelenti ki és tudom, hogy igaza van.
Ezért helyet foglalok a Vele szemben levő fotelben, majd ránézek, jelezve, hogy hallgatom.
- Szóval, először is tudnod kell, hogy valójában sosem szerettem Eleanor-t. Ez az egész meg volt rendezve. De nem mondhattam rá nemet, mivel, ha azt tettem volna már nem lenne One Direction. A lényeg, hogy Eleanor-ral mindketten mást szerettünk és szeretünk, ezért már nem bírtuk tovább és fellázadtunk. A menedzsereink végül rájöttek, hogy ezzel nem segítenek, hanem inkább rosszat tesznek nekünk. És most itt ülök veled szemben.
- Ühüm… - „válaszoltam”.
- Ennyi?
- Nem tudok mit mondani…
- Ez most jót vagy rosszat jelent? – kérdezi aggódó arccal.
Felálltam és leültem mellé, majd mélyen a szemébe néztem.
- Szeretsz még? Csak, mert én tiszta szívemből és ez az időszak, amit nélküled töltöttem, életem legsivárabb időszaka volt! – monddja.
- Szeretlek! Szerettelek egészen mostanáig, és ezen túl is foglak. Túlságosan közel kerültél a szívemhez, lehetetlenség, hogy bárki kitöröljön onnan… - vallom be.
- Éljeen! – futott be a szobába Liam és Zayn.
- Megtaláltátok a hajzselét vagy hallgatóztatok? – vonom fel a szemöldököm.
- Háát…hallgatóztunk, de meg kell értenetek minket nem bírtuk ki! – nézett rám boci szemekkel Zayn.
- Nem mintha mérges tudnék lenni rátok! – kuncogtam.
- Szóval…mit szólnál, ha újra kezdenénk? – kérdezi Louis reménykedve.