http://bap-jongup-and-zelo-fanfiction-hun.blogspot.hu/

The End

Sziasztok!
Sajnálom, de befejezem a blogot. 2 ok miatt:
1.) nagyon megcsappant nézettség
2.) One Direction
      a helyzet az, hogy még mindig szeretem a fiúkat, de nem annyira, mint az elején. Ennek okán nem tudok, vagyis hát pontosabban nem bírok fejezetet írni, mert nem nyújt akkor örömöt nekem, mint mikor kezdetem. És én úgy gondolom, hogy mikor egy író ír az akkor jó, ha közben ő is jól érzi magát.

Tehát sajnálom, de befejezem. Ennyi volt! Köszönöm szépen azoknak, akik a végéig velem tartottak. remélem élveztétek a történetemet! :)

Puszi: Eszti;)

Utolsó bejegyzés!

#2 | 7. fejezet ~ Lina Tomlerson?!

 

Reggel nagyon fáradt voltam, alig bírtam kinyitni a szemem. De muszáj volt felkelnem , mivel még sok dolgom van és azt sem tudom mikor indul a gépünk. Louis nem szóltam arról, hogy előbb elmegyel. Tudom, hogy megértené, de nem akartam lerontani a kedvét.

Olyan jó volt Louis karjai közt aludni.

- Louis, Louis! - ébresztgettem, de semmi.

Megfordultam, hogy szemben legyek vele. Olyan édesen aludt. Szívesen megsimogattam volna az arcát, de azzal felébresztettem volna. Úgy döntöttem hagyom aludni.

Kimásztam a már kihúzott kanapéról és a szobám felé vettem az irányt.

Mikor benyitottam láttam, hogy Sel még az ágyban fekszik. Halkan kinyitottam a bőröndöm és kivettem

egy szürke hosszúujjút, amin valamilyan felirat volt - de a sötétben nem láttam rendesen - és egy fekető csőnadrágot. Gyorsan felkapkodtam magamra a dolgokat, majd mivel dörömbölésrt hallottam vissza mentem a nappaliba.
Siettem, ahogy tudtam, de már mindegy volt, mivel Louis felébredt a zajra.
Szószerint feltéptem az ajtót. Velem szemben, pedig Harry állt.
- Hol van Selena? - kérdezte követelően.
- A szobában! - mutattam arra felé.
Harry határozott léptekkel bement, majd becsukta az ajtót.
Louis-ra néztem, aki halványan mosolyogva engem nézett, majd megpaskolta maga mellett az ágyat.
Megráztam a fejem, mire felvonta a szemöldökét.
- Még van egy kis elintézni valóm! - mosolyodtam rá, majd távoztam.
Nagy mázlimra a liftben összefutottam Carlos-szal.
- Szia, Tina! - üdvözölt.
- Jó reggelt! Ugye gyakorolni mész? - kérdeztem rá.
- Igen. Ma este lesz egy koncertünk és még gyakorlunk egy kicsit. - magyarázza.
- Elmehetek veled? Szeretnék mind a négyötökkel beszélni. - mosolygok.
- Persze, gyere elviszlek!

- Sziasztok! Na kit hoztam? - vigyorg Carlos, mikor belépünk a próbaterembe.
- Tinaa! - jönnek ide a fiúk hozzám, és mind megölelnek.
- Tudod a felsőd eléggé elárulja kinek az oldalán állsz! - nevetett fel Kendall, mire lepillantok.

- Azt hittem ti nem rivalizáltok! - jegyzem meg.

- Nem is! Csak ez így jól hangzott! - rántja meg a vállát Kendall, mire elvigyorodom. - De mi is a látogatásod oka?

- Szeretném megköszönni nektek, mindent. Hogy munkát adtatok nekem, hogy kedvesek és rendesek voltatok velem. Ez egy nagy élmény volt számomra, akármennyire is kevés ideig lehettem veletek!

- Óóó! - hangzott mind a négy fiútól, majd nagy ölelésben kötöttünk ki.

- Mi is szeretnénk megköszönni neked, hogy itt voltál velünk és helyettesítetted Sarah-t! - mondta James.

- Azt hiszem én megyek is! Nem zavarlak titeket, dolgozzatok  nyugodtan! - mosolyogtam.

- Vissza tudsz menni a szállodába? - kérdezte Carlos.

- Persze, felhívom Louis-t! - vettem elő a telefonom, mire egy 'Húúú!" volt a válasz.

- Összejöttetek újra? - vigyorgott Logan.

- Ühm. - pirultam el picit, mire a fiúk felnevettek.

- Gratulálunk és sok boldogságot! Reméljük még találkozunk! - mondta Kendall.

- Köszi és én is remélem, sziasztok! - mosolyogtam, majd kimentem.

Tárcsáztam Louis-t.

- Szerintem tedd le! - mondta Louis(?).

Megpördültem, de olyan hirtelen, hogy elvesztettem az egyensúlyom és Louis kapott el.

- Jól vagy? - kérdezte összevont szemöldökkel.

- Persze, de te hogy kerülsz ide? - kérdeztem.

- Hát..ööö..az a helyzet, hogy úgy elrohantál nem mondtad miért és csak úgy otthagytál. így hát követtelek egészen idáig. De ne érts félre én teljes mértékben megbízom benned, csak... - folytatta volna de ujjamat a szájára tapasztottam.

- Nyugi, nincs semmi baj. - mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit a szájára.

- Szóval kéne egy fuvar? - vigyorgott, és megpörgette ujján a kucsikulcsot.

- Igen, fel tudná ajánlani szolgálatait? - kérdeztem.

- Bár félreérthető volt, tudom, hogy a fuvarra gondoltál, úgyhogy mehetünk! - mondta, mire elröhögtem magam.

Beültünk a kocsiba és vissza mentünk a szállodába.

- Harryvel és Sellel mi van? - kérdeztem.

- Hát üvöltözést nem hallottam, szóval, ha nem ölték meg egymást néma csendben, akkor nincs gond! De mivel utánad jöttem nem nagyon tudtam őket hallgatni! - vigyorgott.

Kicsit megnyugodtam ennek hallatán, talán meg tudták beszélni a dolgokat. Legalábbis nagyon remélem, hogy így van!

- Szerintem hagyjuk őket és menjünk a fiúkhoz!

- Egyetértek! Ki tudja mit csinálnak! Nem lenne jó megzavarni semmit... - vigyorgott sejtelmesen, mire vállba boxoltam.

- Hülye! - nevettem fel. - Bár, ha jobban bele gondolok lehet, hogy igazad van! - vágtam komoly arcot.

- Na ugye! - mondta, majd megszólalt a telefonja. - Szia, Zayn!

Tisztán hallottam azt is amit Zayn mondott.

- Nem tudom hol vagy és azt sem, hogy este hol voltál, de légyszíves hozz kaját a Nando's-ból! Niall-nek valami baja van. Olyan, mint egy őrült.

- Értem. Sietek és viszünk kaját!

- ViszÜNK?! - kérdezte Zayn.

- Igen, én és Tina. - mosolygott rám.

- Ohohoh!! Csak nem összejöttetek újra? - halani lehetett a hangján, hogy vigyorog.

- De igen. Azt hiszem... - mondta bizonytalanul, mire felvont szemöldökkel ránéztem. - Igen, együtt vagyunk újra.

- Ennek nagyon örülök! De tényleg siessetek! Addig összeütünk egy gratula partit! Csáo! - mondta és letette.

- Valamit meg kell beszélnünk! - mondta Louis komolyan.

- Mondd csak nyugodtan, addig én felnézek twitterre, hátha Harry kiírt valamit! 

- El kell döntenünk, hogy fel vállaljuk-e a kapcsolatunkat a nyilvánosság előtt!

- Rendben, te mit gondolysz hogy jobb? - kérdeztem.

- Hát, ha felvállaljuk fel kell készülnöd arra, hogy az emberek fele szeretni a másik pedig utálni fog! - nézett rám aggódva.

- Kibírom, ha kell! Ha te szeretnéd fel vállalni miattad kibírom! - mosolyogtam rá, mire megcsókolt.

- Na de menjünk mielőtt Niall Zayn-éket eszi meg! - vigyorogtam, mikor elhúzódtunk.

~Louis~

Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a csodálatos lányt, de mostantól rendesen megbecsülöm.

Beindítottam a motort kitolattam és már úton is voltunk.

- Louis! - suttogta elhalóan Tina.

- Mi a baj? - kérdeztem a megfagyott lánytól.

Felém emelte a telefonját. Egy kép volt rajta, ami pár perce készült. A BTR próbaterme előtt álltunk és pont azt a pillanatot fotózták le, amin Tina megpuszilt.

- Az előbb bezéltük meg, hogy felvállaljuk! - mondtam.

- Tudom, de nem gondoltam, hogy máris! - nézett rám félve.

- Igazából mi miatt aggódsz? - kérdeztem.

Sóhajtott egyet.

- Hogy utálni fognak a rajongók és, hogy ne bántsuk meg őket újra szakítunk! - suttogta.

- Jajj, te kis buta! Ez nem fog előfordulni! A rajongók imádni fognak, ezt tudom, mert én is imádlak! - mosolyogtam rá.

- De lesznek akik utálni fognak...

- Mindig lesznek olyanok, viszont aki igazi rajongónk az elfogadja, mert azt szeretné, hogy boldogok legyünk!

- Már trend vagyok és vagyunk! - vigyorog.

- Olvasd fel!

- LoveLinaTomlerson és Tina Anderson! - nevetek fel. - Ileny sokszor használták a nevem pár perc alatt, hogy trend lettem! De amúgy tetszik ez a Lina Tomlerson!

- Nekem is! - mosolyogtam.

 

#2 | 6. fejezet ~ I love You

- És szerinted most mégis mit tegyünk? - kérdezi a kelleténél hangosabban Louis a szintén dühös Harrytől.
- Fiúk, nyugi! Louis, nézz rám légyszíves! - szólok Neki, mire felém fordul.
Két tenyerem közé veszem az arcát és úgy beszélek hozzá.
- Nyugalom! Mély levegő! Oké? - kérdezem és látom rajta, hogy tényleg megnyugodott. - Én most elmegyek Selena után ti pedig felléptek és ha gondoljátok akkor utána vissza jöttök a szállodába! Így jó lesz?
- Igen! Amint végeztünk megyek! Addig is vigyázz magadra! - mosolyog rám.
Még mindig ugyanúgy hat rám ez a mosoly, mint egy hónapja. Valamint az érzéseim sem változtak. Ezt bizton állíthatom!
Végigsimítom tenyerem az arcán, majd leengedem. Ő pedig nyom egy puszit az arcomra, mire picit elpirulok.
- Harry! Figyelj, nem tudom mi történt közetetek Sel-lel, de ő valóban nagyon szeret téged! Különben mért tett volna olyat amivel a saját egészségének is ártott csak azért , hogy elfelejtsen? De te meg sem hallgattad igaz? Gondolom. Ismerlek, Harry! Kérlek hallgass a szívedre! - néztem Harry-re, majd végül Louis-ra és távoztam.

- Selena! - rontottam be a lakosztályomba.
Sel a kanapén ült fagyit evett és valami spanyol szappanoperát nézett. Szemei kicsit vörösek voltak és le sem tudta volna tagadni, hogy sírt.
- Selllll! - bújtam hozzá. - Úgy sajnálom! Tudod, Harry hirtelen haragú, elsőre nem gondol végig csak cselekszik és utána viszont nagyon megbánja. És most is így lesz! Hidd el! Én tudom, hogy szeret téged! - mosolyogtam rá, de ő rám sem nézett.
- Megtennél valamit a kedvemért? - suttogta.
- Mit?
- Gyere velem haza! Holnap! Egy nappal előbb! - fordult felém.
Láttam rajta, hogy komolyan ezt szeretné. És bár nem szívesen hagyom itt Louis-t, tudom, hogy Selnek most szüksége van rám.
- Rendben! Ha valóban ezt szeretnéd! - sóhajtottam, majd rá mosolyogtam. - Mit szólnál, ha tartanánk egy pizsi partit? - vigyorogtam.
- Most nincs kedvem, inkább lefekszem aludni! - mondta, majd felállt és elment a szobába.
Azt hiszem ma én alszok a kanapén. De nem is bántam, hogy őszinte legyek.
Pár perc múlva halk kopogást hallottam.
- Szia! - mosolygott rám Louis.
- Gyors voltál! - vigyorogtam rá.
- Nem én! A taxi! - kacsintott rám. - Bejöhetek?
- Ja, igen, persze, bocsi! - mosolygtam.
- Sel? - kérdezte, mikor leült a kanapéra.
- Azt mondta elmegy aludni, de szerintem a plafont bámulja és gondolkozik! - sóhajtottam.
- Harry is tuti ezt csinálja, de szerintem ő a párnájába temeti a fejét! - most egyszerre sóhajtottunk.
- Pedig azt hittem ez egy szép este lesz... - hajtottam le a fejem.
- Még lehet az!
Felnéztám rá, nem értettem mire céloz, de ő csak féloldalasan mosolygott.
- Mire gondolsz? - értetlenkedtem.
Kopogtak az ajtón.
- Majd én nyitom! - állt fel Louis. - Köszönöm szépen! A visszajárót tartsa meg nyugodtan! - mondta az ajtóban álló férfinak.
- Köszönöm, szép estét! - távozott a férfi.
Lou megfordult és egy hatalmas pizza volt a kezében. Felnevettem.
- Látod már is jobb a kedved! Tudtam én, hogy ez kell! - vigyorgott. - De van még egy meglepim!
- Mi az? - csillant fel a szemem.
Louis elment a konyhába egy szó nélkül. Egy késsel a kezében tért vissza.
Valószínüleg kicsit ijedten nézhettem rá, mert elnevette magát.
- Nyugi, nem akarlak bántani! - adta a kezembe a kést. - Meg tennéd, hogy felvágod rendesen, míg hozok innivalót?
- Persze! - mosolyogtam rá.
Fel nyitottam a pizzás doboz tetejét és könnybe lábadt a szemem.
A pizza közepén egy i love you feliratú papír volt.
- Hát a hűtőben csak tej volt, úgyhogy azt kell innunk! - jelenti ki Louis.
Én viszont meg sem mozdulok. Csak bámulom a papírt. A saját kezével írta.
És én is így érzek. De most mi legyen félek egy újabb csalódástól. Tudom, hagy az előző eset nem az Ő hibája volt. Dehát akkor meg min gondolkodom? Louis szeret és én is őt! Ennyi, ez a lényeg!
Érzem, ahogy besüpped mellettem a kanapé.
- And I need you here with me now! Cause you've got that one thing! - énekli a One Thing-ben levő szólójának egy részét.
Mikor befejezi megölelem, ő pedig - az ölelés megszakítása nélkül - beleültet az ölébe.
- Elhúzódik kicsit, hogy a szemembe nézhessen és kimondja hangosan is.
- Szeretlek! - suttogja, halkan és komolyan.
- Én is! - vallomba és mélyen a szemébe nézek.
Louis közelebb hajol finoman megcsókol, majd egymásénak döntve homlokunkat bámuljuk egymás szemét.

~Író~
Soha többet nem engedem el - gondolják egyszerre mindketten ugyanazt.

Készül a (II.) 6. fejezet!